ÖRÖKÖLT GÉNEK - 5

A két férfi némán adózott az elhunyt, szeretett nő emlékének. Fájón vettek mindketten magukban búcsút tőle, ahogy gyásszal a lelkükben álltak a lángoló ravatal mellett, ahol Haley teste feküdt.

– Köszönöm, hogy átadtad a büntetés jogát, és hogy én temethetem el – törte meg a köztük lévő csendet Rahim.

– A jegyesed volt. Egy karnyújtásnyira voltatok a boldogságtól, Nicholas pedig sarckén ragadta ki a kezeid közül – morogta az orra alatt Talan, miközben belé villantak azok a képek, amikor már ők is a célegyenesben voltak, hogy elérjék a Menedékházat, Nicholas pedig rajtuk ütött és letépte róla Haleyt.

– Te a zsigereiben voltál, őrző – mondta elismerve Talan elsőbbségét a vámpír.

– Láttalak titeket együtt – vallotta be a félvér.

Rahim érdeklődve emelte meg a szemöldökét, Talan felé fordította a fejét.

– Hát persze. Ti társak voltatok, kötelék volt köztetek.

– Téged választott, Rahim – dörmögte Talan, leszegett fejjel. Fájdalmas volt az emlék, amikor Haley meglátogatta őt a Pádisban.

– Csak a teste volt velem. Csak a testét adta nekem, őrző. A lelke a tied volt – mondta Rahim. – Láttam mit élt át, amikor holtan látott, és érezte, hogy a kötelék megszűnt köztetek. Egy élő halott lett nélküled.

Némaság ült újra közéjük, miközben félretéve az ősi ellenségeskedést, osztoztak egymás gyászában.

Braydon Dunkin gondterhelt arccal könyökölt nehéz, tömör fából faragott íróasztalán. Felesége ugyanazokkal a gondolatokkal a fejében kifelé bámult az ablakon, de ahogy kopogtak az iroda pácolt ajtaján, meglepően könnyed mozdulattal lendült beengedni a már várt vendéget.

A küszöb túl oldalán Edmond McNulty állt, ráncba szaladt homlokkal nézett az asszonyra, aki azonnal utat engedve neki kintebb tárta előtte az ajtót.

Braydon szertartásos üdvözléssel állt fel s nyújtotta a több évszázados alakváltó farkas, klán vezér felé a kezét.

– Úgy gondolom időszerűvé vált megbeszélnünk bizonyos dolgokat a gyermekeinkkel kapcsolatban – mondta sötét, aggodalmas tekintettel.

– Egyetértek – biccentett McNulty elfogadva a feléje nyújtott kezet.

A két tekintélyes alakváltó lassan ülésbe ereszkedett egymással szemben.

– Tisztellek Braydon Dunkin – kezdte a farkas –, de mint lányos apa, aggódom.

– Megértelek Ed – bólintott a menedékház vezetője. – Nekem ugyan fiam van, de az aggodalmam egy cseppet sem kisebb a tiednél.

– Fyra túl van a serdülő korán, innentől bármikor anya válhat belőle, termékeny korba lép. Nagyszerű férfi vált a fiadból Braydon, és Isten lássa lelkem, ha egy fajhoz tartoznánk, én lennék a legbüszkébb, hogy ilyen társra talált a lányom, de…

– Tudom, Ed! – fújta hangos sóhajjal az alakváltó medve. – Ebből a kapcsolatból félvér születne, és nem is akármilyen!

– Szeretik egymást! – szólt közbe az anya.

– Majd mindketten megszeretnek mást! – mordult fel Braydon.

– Hát nem ismeritek a saját gyermekeiteket? – csattant fel Emma. – Erőszakkal őket szét nem válasszátok!

– Senki nem beszélt erőszakról!

– Eltiltani se tudod őket! – erősködött tovább az asszony.

– Ebben biztos vagyok – helyeselt bólogatva Ed. – Fyra született lázadó! Amit tiltanék neki, azt annál jobban tenné.

Pár percig néma csend ült a kis irodahelyiségre.

– Codyt elküldöm a bátyámhoz Idaho-ba, fel északra. Egy nagyobb menedékházat vezet Nez Perce-ben, majd azt mondom a nagybátyja segítséget kért. Minden kérdezősködés nélkül, engedelmesen menni fog, és még hátsó szándékot sem fog feltételezni. – Braydon oldalra pillantott feleségére, mintegy kikérve a véleményét az ötletre. – Ami tulajdonképpen igaz is. Will amúgy is mindig emlegeti, hogy kevés a megbízható embere – toldotta meg még egy plusz indokkal a döntését az alakváltó. Emma pár pillanatig elgondolkodva nézett maga elé, majd rábólintott férje szavaira.

– Fyra elég nyughatatlan – vett egy hangos mély levegőt Ed. – Őt igencsak le kéne kötni, hogy ne legyen ideje és energiája az agyának Codyn járnia a távolság miatt.

– Falgaut, fejvadász volt – kezdett hangosan gondolkodni Dunkin. – A nagyváros elég nyüzsgő, tele sok, új hatással. Neki ott, összeköttetései is vannak. Beszélj vele! Nála jobban nem igen érti meg senki a lányodat.

Ed elgondolkodott barátja javaslatán, kicsit bambán bámult maga elé a semmibe, s apró bólogatásokkal kísérve helyeselte Braydon szavait.

– Őrült az a félvér, de van benne spiritusz és az adott szavához megszállottan tartja magát.

– Fyra mellé, tőle alkalmasabb mentort nem tudok ajánlani – dicsérte a sokat megélt félvért Dunkin, aki még emlékezett arra, amikor a fiatal ismeretlent a halál mezsgyéjén lebegve kaparta össze McGinty és hozta a menedékházba.

– Beszélek vele – bólintott rá Ed, majd egy lendületes mozdulattal ellökte magát a széktől. Kezet nyújtott az alakváltó medve felé, aki szintén állásba pattant, hogy fogadja azt.

Alighogy csukódott az ajtó a farkas klán vezér mögött, Emma hangot adott aggodalmának.

– Ha valaki beledugja az ujját a sors levesébe és belekavar, az még semmi jóhoz nem vezetett!

– Pár évig átmegy Willhez, abból mi tragédia származhat, te asszony? – morgott a vén medve.

– Abból semmi. Abból már inkább, hogy mindenáron el akarjátok őket választani – vágott vissza Emma. – Ha a sors egymásnak szánta őket, úgyis kitartanak egymás mellett, ha meg nem, akkor nem.

– Na, látod! Majd most eldől! Csak egy kis távolság, egy ideig – rántott a vállán Braydon. – Vedd úgy, hogy próba a kapcsolatuknak.

Emma tehetetlen dühvel makacsul összeszorított ajkakkal fordította el a fejét.

– Azt hiszitek, beleszólhattok a természetbe? – motyogta a nő. – Nem olyan biztos, hogy kihalt az a faj! Ott van Kanada! Nahanni völgy!

Braydon szemöldökét borúsan összehúzva nézett feleségére, tekintete dühös aggodalommal vált sötétté.

– Hallottam az esetekről. A fejetlen áldozatokról, a leírásokról. Ilyen unokát akarsz, Emma? Tényleg, ezt akarod? Egy ilyen félvért Clear Creekre szabadítani?! – A tekintélyt parancsoló alakváltó medve egyre erőteljesebben engedte ki a hangját.

Az asszony szeme fátyolos lett a könnyektől, elbizonytalanodott. Az ész és a szív csapott össze benne, az értelem és az érzelem. Épp csak mozdult a feje, ahogy nemlegesen megrázta.

– Cody talán még meg is értené, ha nyíltan elmondanánk neki, de Fyra?! Amilyen erőszakos és lázadó természetű, az egészet csakazértis jó bulinak tartaná. Láthattad, Ed is tisztában van vele, milyen a lánya. Ez nem egy Rómeó és Júlia történet, ez egy felelősségteljes döntés – magyarázta higgadtan Braydon.

Talan, annak ellenére, hogy Judah figyelmeztette őt, az a hely nem biztonságos, csak felment Amarion egykori barlangjához. Elképzelt magának otthonnak, egy maga módján saját kezűleg lakhatóvá varázsolt helyet, ami beleilleszkedik a természetbe. Csak még azt nem döntötte el, hogy Judah egykori búvóhelye a vízesés alatt, vagy Amarion magasan fekvő, sziklák között megbúvó barlangja mellett döntsön.

Amarion barlangja nagyobb teret biztosított az elképzelései kialakításához, és jobban zárhatóvá is lehetett tenni. A vízesés mögöttinek viszont több formabontó és érdekes beépítési lehetősége volt.

Már éppen készült lefelé Amarion barlangjától, mikor látta a kapaszkodón felfelé tartani McNultyt. Bevárta az alakváltót.

–  Szép napot, Edmond McNulty! – köszönt rá a vezérre a félvér. – Te meg mi a bánatot keresel itt?

–  Nem természetjárásra jöttem, elhiheted – morogta Ed, s ahogy az őrző elé ért kezet nyújtott felé. – Hozzád jöttem.

–  Honnan tudtad, hogy itt leszek?

–  A Menedékházban kerestelek először. Braydon mondta, hogy le akarsz itt telepedni, és alkalmas helyet keresel. A vízesésnél is voltam – vallotta be McNulty.

–  Ennyire kiismerhető lettem? – húzta vigyorba a száját Talan. – Istenem, öregszem!

–  Akinek olyan lánya van, mint az enyém, hidd el, megtanul a másik fejével gondolkodni. A muszáj, nagyúr!

Talan megértő mosollyal kezét zsebébe süllyesztette.

–  Fyra? Hát van benne spiritusz! – biccentett elismerően a félvér.

–  Sok is! Nem mindig bírok a rengeteg energiával, ami benne van – panaszolta az apa. – Itt le se tudom nagyon kötni semmivel.

–  Add be a seregbe – nevetett fel Talan, s vállon legyintette a tekintélyes klán vezért.

–  Pont ezért kerestelek meg – köszörülgette a torkát Edmond. – Neked vannak rendőr, meg fejvadász ismerőseid, akik ott vannak éles akciókban.

–  Be akarod dobni Fyrát a sűrűjébe? – kérdezett rá Talan, mire McNulty határozott bólintással válaszolt.

–  Biztos vagyok benne, hogy megállja majd a helyét. No meg, legalább fegyelmet is tanul.

Talan nem tartotta elvetendőnek Edmond ötletét, el is gondolkodtatta a dolog, s pár perc töprengés után, rábólintott a vezér kérésére.

–  Rendben.

–  Köszönöm! – McNulty arcán olyan megkönnyebbülés jelent meg, mintha egy kolonctól szabadult volna meg. – És mikor?

A félvér fürkészőn nézett az alakváltó szemébe.

–  Mit mikor?

–  Mikor vinnéd?

–  Mi olyan sürgős? – kérdezett vissza Talan, puhatolózva.

Ed egy hangos sóhajjal vezette be vallomását.

–  Cody és Fyra kapcsolatáról van szó – kezdett bele a farkas. – Már túlmutat egy kamaszbarátságon.

–  Értem – bólintott az őrző. – Nem igazán szeretnétek félvér unokát.

–  Erről többről van szó, Talan. – Edmond McNulty arca komorrá vált. – Szerinted mi lenne egy medve és egy farkas keveredéséből?

–  Medvefarkas – vágta rá lazán a félvér egy vállrándítással.

Ed sokatmondóan bólintott.

–  Élt ilyen faj. Nagyon régen. Veszélyes és nagyon erős faj volt. Medvekutya. Így hívták őket. A leghatalmasabb medve méretével, erejével és a farkas taktikus gondolkodásával, kitartásával. A faj évezredekkel ezelőtt kihalt. Legalábbis így tartják. Aggódom a lányomért, Falgaut. Egy ilyen keveredésből lévő utód világra hozását szerinted túl lehet élni?

–  Megértelek Edmond – bólintott Talan, majd egy mély sóhajjal tekintetét körbevezette a tájon. – Pedig már kezdett kialakulni a fejemben az otthonom képe.

–  Mire visszajössz, ígérem, az embereimmel formába öntöm, amit megálmodtál magadnak – vágta rá McNulty, s mint egy alku megpecsételéseként, kezet nyújtott a félvér felé.

–  Szóval mikor? – Talan belecsapott a vezér tenyerébe.

–  Mondjuk a jövő hét közepe, hogy a gyors időpont ne legyen feltűnő Fyrának – hadarta Edmond.

–  Rendben – bólintott az egykori vadász –, akkor tálalhatod a lányodnak. Én meg legjobb képességemet elővéve, majd lerajzolom, hogyan és mit álmodtam meg ide, vagy a vízeséshez. – Talan rántott a vállán. – Ugyanis a kettő között még nem tudtam dönteni – mondta az őrző, s félmosolya vigyorba szélesedett.

Fyra dörgölőzve furakodott még jobban bele Cody hatalmas izmos karjainak ölelésébe. A barkácsbolt raktára tökéletes kis búvóhely volt lopott pillanataiknak.

– Cody! Mi van, ha én ettől valamivel többet szeretnék? – suttogta a lány, sötét, vágyakozó szemekkel pislogva fel a magas, erőteljes alkatú alakváltóra. Codyt elöntötte a forróság Fyra kérdésére, úgy érezte megnyílik alatta a föld. Elbizonytalanodott. Soha nem mert a lány elé állni, hogy mi is ő valójában. Ez a nevelésükhöz tartozott, az élet tiszteletének betartásához és, hogy megtanuljanak állati ösztöneiken uralkodni nyilvános helyen. A szülők nem avatták be az utódokat, hogy ki alakváltó és ki nem. Igaz Cody ebből a szempontból előnyös helyzetben volt, hiszen a szülei menedékházat vezettek. Beleszületett a sűrűjébe s ebből kifolyólag többet tudott, mint a vele egykorú alakváltók. Bár ennek ellenére mégsem tudta mindenkiről Clear Creek-en - sőt, még az ismeretségi körükből sem -, hogy ki ember és ki alakváltó. Így McNultyékról sem. Igaz sűrűn látta a barkácsbolt vezetőjével az apját, de elengedhetetlen volt, hiszen a Menedékház karbantartását ő végezte, szerszámokkal látta el őket. Üzleti kapcsolatban állt a szüleivel, így az is nyilvánvaló volt, hogy sokszor félrevonultak a Menedékház irodájába. Viszont tudta, hogy apját hiába is kérdezné róla, mert a másik hovatartozását elárulni egy harmadik személynek, tilos volt. Ez is az íratlan szabályok közé tartozott. Mindenki beszélhetett saját magáról, annak, akinek akart, de csak azt, ami személy szerint őt érintette. Mást, tilos volt kiadni. Másságukat igyekeztek nem fitogtatni, nagydobra verni az alakváltók.

Cody pedig félt, hogy elveszti az energikus, életvidám, lázadó vehemenciával rendelkező lány barátságát, ha elárulja, hogy mi is ő. Sok ember idegenkedett más létformáktól, el sem fogadták a létezésüket. Sok reakció érte már őket, s ezekből több volt, aminek nem lett jó vége.

Cody belefúrta arcát Fyra nyakába, agyában zakatoltak a gondolatok, miközben próbálta bátorságát már sokadjára összekaparni, hogy bevallja barátnőjének: ő egy alakváltó medve.

– Mire gondolsz, Fyra? – kérdezte rekedtesen elcsukló hangon, bár sejtette mire célzott a lány, Cody csak időt akart nyerni.

– Többet! – Fyra átkarolva a robosztus termetű alakváltó nyakát, az ölébe húzta magát, lábával átkarolta a csípőjét. – Nem csak lopott pásztorórákat és csókokat akarok, Cody!

Fyra amúgy sem volt egy visszafogott természet, de most a medvét is meglepte a lány szokatlanul felajzott viselkedése.

– Fyra! Csillapodj! Az apád bármikor hazaérhet! – Cody kicsit távolabb tolta magától Fyrát, s ahogy a szemébe nézett, vegyes érzelmek csaptak össze benne.

Nem ember! Ő sem ember! – jött a felismerés, ahogy a sötét szemekben megpillantotta a kavargó, rozsdabarna fényt.

– Fyra? – kérdezte, s elhatározása, hogy lehámozza magáról a lányt, egy pillanat alatt szertefoszlott. Felgyorsult a szívverése az egyértelmű jelre.

– Nagyon megutálnál, ha nem ember lennék, hanem valami más? – Fyra úgy nézett a szemébe, mint aki ítéletre várt. Tekintetéből sütött a félelem az elutasítástól. Cody pedig nagyon is ismerte ezt az érzést.

Mennyivel bátrabb, mint én! – Cody elszégyellte magát, hogy ő még mindig ott tartott, hogy összeszedje a bátorságát a beismeréshez.

– Dehogy utálnálak! – suttogta, s még jobban magához szorította a lányt.

– Tudom, hogy te nagyon erős vagy Cody. Érzem. De én más vagyok. Veszélyes lehetek rád. Én egy farkas alakváltó vagyok.

Fyra legnagyobb döbbenetére, a fiatal férfi arcán boldog mosoly terült el a várt visszautasítás helyett.

– Én meg egy medve – mondta ki Cody az igazságot, mire Fyrával szinte összeolvadt a tekintetük. A lány szemei egy pillanatra elkerekedtek, arcán vegyes érzelmek szaladtak át, aztán egy hirtelen mozdulattal belefúrta magát a robosztus hím mellkasába.

Annyi minden kavargott bennük, annyi mindent mondtak volna egymásnak, csak egyikük sem tudta hol is kezdje. Nem azzal foglalkoztak, hogy az egyikük farkas, a másikuk medve. Ez volt most a legjelentéktelenebb különbség számukra. Örültek annak, hogy mindketten alakváltók.

Fogalmuk nem volt meddig tartották így egymást néma ölelésben. A boltból beszűrődő hangok zökkentették őket vissza a jelenbe, s mint két riadt madár reppentek szét, ahogy hallották a raktár felé közeledni Edet.

McNulty arcán előbb a döbbenet jelent meg, majd a harag, aztán uralkodva magán úgy szólította meg a fiatal alakváltót, ahogy eddig is tette, barátian.

– Segítettél Fyrának bepakolni az árut? – köszörülgette a torkát a farkas klán vezér, miközben igencsak nagy önuralomra volt szüksége. Érezte, hogy szemei elárulnák felindultságát, így úgy forgolódott, hogy a fiatalok ne lássák. Tettetve keresgélni kezdett valamit.

– Igen, uram! – bólogatott Cody, miközben már a kijárat felé kezdett araszolni a polcok és a dobozok között. – De már megyek is! Nekem is rengeteg dolgom van a műhelyben.

Ed csak tessék-lássék módon intett a fiatal alakváltó felé.

– Rendben, fiam! Köszönjük a segítséget! – Ednek most valahogy erőltetnie kellett a kedvességet. Fyra pedig elég jól ismerte az apját, hogy ezt észrevegye.

– Mi a baj? Gondok vannak?

– Nem – rázta a fejét a klán vezér.

– Pedig nagyon úgy tűnik – erősködött Fyra.

– Rajtad gondolkodtam.

– Rajtam? – a lány szemöldöke lepetten szaladt fel.

– Te túl energikus vagy, hogy itt ragadj egy barkácsboltban.

– Én jól érzem magam Clear Creek-en!

– Nincs kedved megismerni a várost? – kérdezte puhatolózva Ed.

Fyra a fejét rázta, rántott a vállán.

– Nem igazán.

– Mi a véleményed Talan Falgautról?

A lány arcán pimasz mosoly jelent meg.

– Az, hogy rossz időben születtem, meg bla bla bla bla satöbbi – vigyorgott Fyra a mondata végére. – Elfogadnám bátyámnak, ha már más nem lehet.

– Mentorodnak?

– Hm?! – a fiatal farkas érdeklődve sétált közelebb az apjához.

– Fejvadász volt a városban, meg rendőrségi civil segítő – köszörülgette a torkát a sokat élt farkas vezér. – Szívesen bevisz téged oda, ahol ő is dolgozott. Vannak kapcsolatai. Levezetheted a sok energiát, ami benned van. Tapasztalatokat szerezhetnél, újat tanulnál – sorolta az apa. – Na, mit szólsz hozzá?

Fyra elbizonytalanodva pislogott az apjára. Összecsaptak benne az érzések. Az akarom és a nem is. Tagadhatatlanul csábító volt az ajánlat a lehetőség, de pont most nyíltak meg a gátak Cody és közte. Kiderült, hogy nem kell annyira óvatosan bánniuk egymással, hiszen mindketten alakváltók.

– Mondhatok nemet is? – kérdezte hirtelen Fyra, ami McNultyt tagadhatatlanul mellbevágta, de nem akarta kimutatni. Ed pontosan tudta, hogy lányának még csak meg sem szabad sejtenie, hogy nem igazán van más választása. Viszont úgy akarta tálalni, abba az irányba szerette volna terelni, hogy úgy tűnjön, ez Fyra döntése.

– Persze – vágta rá mosolyogva a vezér. – Ez csupán egy lehetőség!

Fyrára átragadt apja mosolya.

– A csábítás folyamatosan csenget, a lehetőség egyszer kopogtat. – A lány beharapta ajkát, ahogy elduruzsolta a bölcs idézetet, a fejében pedig már zakatoltak a gondolatok.

– Igen – bólintott Ed. Annyi mindent fűzött volna még hozzá, de visszafogta magát, inkább hallgatott. Tudta, hogy azzal rögtön felébresztené a gyanút, okos és intelligens lányában.

– Falgaut a jövő hét közepén visszamegy a városba.

– És hogy jöttem én a képbe?

– Azt mondta benned lát spirituszt – rántott a vállán McNulty –, te ott biztos megállnád a helyed. Ha van kedved hozzá, elvisz magával.

– Rendben – sóhajtott fel Fyra –, gondolkodom rajta.

Ed egy biztató mosollyal aztán magára hagyta lányát a kavargó gondolataival. Tudta, érezte, hogy kellőképpen beleültette a bogarat a fülébe a felkínált lehetőséggel.

Fyra, kikotorta farzsebéből a telefonját, és Codyt hívta.

– Igen? – a fiatal alakváltó hangja vidáman csengett. Tagadhatatlanul őt is feldobta, hogy kiderült, mindketten alakváltók.

– Este mit csinálsz? – kérdezte a talpán billegve a lány.

– Általában alszok, de ha te tudsz jobbat!

– Tudnék!

– Érdekel! De későn végzek – szívta a fogai között Cody.

– Tudok várni – búgta a telefonba Fyra.

– Én meg tudok sietni!

– Rendben! A tisztáson leszek.

– Ahogy végzek én is megyek!

Braydon hallotta ugyan fia szavait, és azonnal szétáradt benne az aggodalom, de ugyanazt a cinkos és megértő apát mutatta, mint eddig. Cody már kinyomta a telefont mire odaért mellé, mégis ordított a fiatal alakváltóról az izgatottság.

– Randi lesz? – vonogatta Braydon a szemöldökét mosolyogva, majd vállon paskolta fiát. – Azért vigyázz! Tudod? – Kényelmes léptekkel ment tovább a tapasztalt medve.

– Persze, apa! Vigyázok rá! – bólogatott hevesen zavart félszeg mosollyal Cody. Nem újságolta el az apjának, hogy már tudja Fyráról: ő egy farkas. Biztos volt benne, hogy mint a Menedékház vezetője, ezt már réges-régen tudja. Mindamellett jól esett, amolyan kis titokként megőriznie magának.

Braydon a torkát köszörülgetve pár lépés után visszafordult.

– Amíg el nem felejtem! – dünnyögte. – A nagybátyád hívott Idaho-ból, csak közben jött McNulty. Sajnálatos módon megint kevesebben lettek az emberei a Nez Perce-i Menedékházban. Segítséget kért. Átmenetileg fel kéne menned hozzá.

– Mennyi az az átmenetileg? – vágott egy fintort, tőle szokatlanul Cody.

– Nem tudom – húzta vállai közé a nyakát Braydon. – Nem életed végéig, az biztos.

– Akkor itt, ki marad?

– Itt van Dean.

– Miért nem ő megy?

– Cody! Mi ez a vita? – morrant fel a tekintélyt parancsoló medve, fia felé lépve. – Ez nem rád vall! Különben meg, ha Deant küldöm, mi van, ha ott marad? Téged visszahívhat az apai szavam, őt nem! Nekem kelletek mindketten! Érted már?

Cody kényszeredetten bólintott.

– Persze. Rendben. Értem.

– Helyes!

– Mikor kéne indulnom?

– Azért annyira nem hajt a tatár. Holnap is ráérsz készülődni, nem kell most azonnal. Kényelmesen összeszedel mindent az útra, s ha kész leszel, szólok a nagybátyádnak, hogy indulsz.

Cody alig várta, hogy átadja a műszakot a kollégájának. Nagy-nagy izgalommal készülődött, igazgatta magán a ruhát a tükör előtt, akár egy kamaszlány. Forgolódott, alaposan szemügyre vette minden oldalról az összképet. Dean vigyorogva veregette meg a hátát.

– A tisztáson lesztek Cody, nem? Eddig sem kíméltétek egymás ruháit, most miért lenne ez másképp?

– Ez most más Dean! – Codyról ordított a zavart izgatottság. – Megmondtam neki, hogy én alakváltó medve vagyok – újságolta barátjának a fiatal codiak. – És képzeld! Ő meg farkas!

Dean jóságos mosollyal billegtette a fejét, pár lépést hátrálva tekintetét végigvezette Codyn.

– Tudom – dünnyögte a fiatal őrző, miközben egy kézmozdulattal jelezte barátjának, hogy szerinte megfelel a választott ruházata egy randihoz.

– Te tudtad? – kerekedett el a Dunkin fiú szeme. – Miért nem mondtad?

Dean pillantásában benne volt a válasz, mire Cody lesütötte a szemét.

– Rendben, tudom. Igazad van. Nem járhat el ilyenről a szád.

– Érezzétek jól magatokat! – Dean egy újabb lendületes hátlapogatással engedte útjára barátját. – Azért vigyázzatok! Telihold van!

Cody megdermedt egy pillanatra a mozdulatban.

– Rám nincs hatással a telihold – húzta a nyakát a vállai közé, értetlenül széttárva a kezeit.

– Rád nincs, de Fyra farkas! Ezt ne feledd!

Az alakváltó elgondolkodva nézett maga elé, láthatóan kissé elbizonytalanodott.

– Jaaa! Jah! De én sokkal erősebb és nagyobb vagyok. Nem hinném, hogy ha bevadulna, szét tudna szaggatni – vigyorgott Cody. – Meg tudom magam védeni!

– Nem ilyenre gondoltam – köszörülgette a torkát Dean. – Keresztapám mondta egyszer, hogy a teliholdnak párzás idején van jelentősége.

Cody szinte hallhatóan nagyot nyelt.

– Vigyázunk, Dean!

– Rendben!

A fiatal alakváltó medve, remegő gyomorral siető léptekkel szelte át az erdőt a tisztásig. Egész úton azon gondolkodott, hogy miért is nem előbb szedte össze a bátorságát, és vallott színt Fyrának. Hálát adott az égieknek a szüleikért is. Volt olyan az ismeretségi körében, akiket elég durván és határozottan eltiltottak még a közös programokról is, ha valamelyik más fajhoz tartozóval táplált elmélyült baráti kapcsolatot. Velük ezt soha nem tették. Se Fyra apja, se az ő szülei. Jóságosan megértőek voltak, elfogadták a fiatalok barátságát kicsi gyerekkoruktól kezdve, bár ahogy serdültek, többször figyelmeztette őt az apja, hogy egy bizonyos határt ne lépjenek át. Ezt mindig be is tartották. Voltak ugyan intim együttléteik, de kapcsolatukat mindig úgy jellemezték: „Barátság extrákkal”. A fiataloknak fogalmuk nem volt, hogy a szülők, igenis aggódtak! Viszont tapasztalt szülőként tudták, hogy amit tiltani próbálnának gyermekeiknek, az annál vonzóbb lenne a számukra. Intelmeik azért voltak! Mint pl.: „Te medve vagy, ő nem! Nehogy kárt okozz benne!”, és ugyanez a másik részről is: „Farkas vagy! Ő más! Vigyázz mit csinálsz!” És ez bejött! Mivel fontos volt nekik a másik, így igyekeztek egymásra vigyázni, mert mindketten úgy hitték a másikról, hogy ember.

Igaza van Deannek! Mit izgulok? Mi történne másképpen, mint eddig? – mosolygott az orra alatt Cody, miközben elszántan menetelt a sötét erdőben.

Vajon ott lesz már, vagy én érek oda előbb? – morfondírozott, s ahogy egyre közelebb ért a tisztáshoz, gyomra remegése csak fokozódott. Sűrűn nézett az ég felé, s a holdat kereste. Kissé el volt borulva, így nem látta. Vett egy hangos mély levegőt, amivel teleszívta minden sejtjét Fyra illatával.

Itt van! – veszett hangosan hallotta a saját szívét a mellkasában verni. Óvatos, lopakodó léptekkel közelítette meg a tisztást.

A farkas nőstény igazi meglepetéssel várta medve barátját. Gyönyörű fehér farkasként bóklászott a tisztáson. Hol meghempergett a magas fűben, hol játékosan ugrándozva kergetett egy kisebb rágcsálót, hol várakozva leült és az ég felé emelve orrát a csillagokat kereste a gyülekező felhők között.

Cody csodálattal nézte Fyra farkas alakját. Így is gyönyörűnek találta a lányt. Miközben lopva figyelte gyermekkori barátját, döntésre jutott.

Ha ő így vár rám, miért ne érkezhetnék én is abba a formámban, ami tulajdonképpen vagyok?! – kavarogtak a gondolatok a fejében. Elgondolását tett követte. Kilépett a fák takarásából a tisztásra. S abban a pillanatban, ahogy Fyra feléje fordult, szinte szétrobbant, majd a másodperc töredéke alatt más alakba rendeződve Cody hatalmas, tekintélyt parancsoló ragadozóként állt két lábra, hogy teljes nagyságában megmutassa magát a gyönyörű fehér farkas nősténynek.

– „Wao, Cody! Te hatalmas vagy!” – hallotta a fejében Fyra csodálkozó, elismerő szavait, s pár nyújtott szökkenéssel már izgalomtól fűtötten ott ugrált körülötte. Cody próbált lépést tartani vele, forgatta a fejét, hogy egy pillanatra se veszítse szem elől a lányt.

– „Te meg gyönyörű vagy, Fyra! Nagyon gyönyörű!” – fújtatott a medve.

– „Köszönöm!” – Fyra abbahagyta az ugrándozást, s mint egy hízelgő házőrző, a hatalmas állathoz dörgölőzött, orrát, fejét a vastag barna bundába furta.

– „Mint egy nagy plüssmaci!” – duruzsolta a nőstényfarkas.

Önfeledt játékba kezdett a két alakváltó. Hol a medve kergette kicsit sután az ugrándozó farkast, aki incselkedve csipkedte meg olykor a bundáját, hol pedig egymáson átbucskázva birkóztak a puha fűágyon.

– „Milyen kár, hogy nem előbb tudtuk ezt egymásról!” – rázta meg magát Fyra.

– „Igen! Milyen király lett volna! Mekkorákat tudtunk volna játszani, nem?”

Fyra hevesen bólogatva, Cody mellkasának ugorva a földre döntötte a hatalmas ragadozót.

– „Én győztem!”

Cody vidáman rázta meg busa fejét, s olyan hangot adott ki, ami egyértelműen felismerhető volt, hogy a medve nevetett. Hatalmas mancsaival betakarta a mellkasához lapuló fehér négylábút. A farkas, belefészkelte magát az erős végtagok gyengéd ölelésébe.

– „Ilyen farkast soha nem fogok találni, Cody, amilyen medve te vagy” – duruzsolta a lány tudata, arcát még jobban belefúrta a barna bundába.

– „Biztos különleges és páratlan farkas lesz, aki majd egyszer a társad lesz Fyra. Mert te olyat érdemelsz. Melléd csakis olyan való!” – sóhajtott fel Cody a szavaival, fejét a nőstényfarkas marjához dörgölte.

Pár másodpercig elnémulva, kiélvezve a perc intimitását ölelték egymást.

Miért lenne más? – jutottak Cody eszébe Dean szavai. Maga sem tudta, csak érezte! Egészen másnak érezte ezt a pillanatot, és az együttlétüket, mint bármikor máskor. Érezte, hogy mancsai között, finoman formálódott át a farkas alakja. Mikor Fyrára nézett, már gyönyörű emberi vonásokkal találta magát szembe. Mindene beleremegett, ahogy egész testén érezte a lányét, s Fyrán nem volt semmi. Cody zavartan pislantott oldalra, aztán fel az égre, el a lány feje mellett.

Telihold! – jutott eszébe, ahogy teljes méretében megpillantotta az égitestet. Sok ideje nem volt tovább gondolkodnia. Fyra a mellkasára támaszkodva lovagló ülésbe tolta magát.

– Csináljuk úgy Cody, mint ahogy eddig még soha! – suttogta a lány, s egyre szaporább légzéssel dörgölőzött az alatta tanácstalanul pislogó medvéhez. – Kérlek!

Cody teste átformálódott emberivé, így már bátrabban húzta és ölelte magához Fyrát.

– Mint ahogy eddig még soha? – vonta fel a szemöldökét Cody, s egyre jobban kezdte élvezni az extrém helyzetet. Keze simogatva járta be a lány testét, miközben Fyra dörgölőzve bújt hozzá közelebb és közelebb. Szenvedélyes csókokkal borította be a fiatal férfi felsőtestét, ami lassan érzéki harapdálásba ment át. Úgy mozdult, hogy Codyt maga fölé terelje, miközben ő csúszott alá, s mint párzáskor a farkasok felkínálkozva behátrált a fiatal férfi, támaszkodó karjai közé.

– Fyra!

– Akarom, Cody! – mordult hátra a lány, kivillantva a fogait. Szemei úgy izzottak, mint akinek az íriszében a tűz fénye játszik.

Codyban harcot vívott a felajzott ösztön és a józanész. Egy ideig csak hagyta, hogy Fyra irányítson, miközben az erősödő gyönyörbe bele-beleremegett. Beleszédült az érzések kavalkádjába. Soha még nem érezte magát a két létforma között megrekedve, most megtapasztalta. Úgy érezte szétfeszítik az érzések a mellkasát, az egész testét. Eleinte csak elfojtott nyögésekkel válaszolt Fyra eddig soha nem hallott hangjaira. A lány egyre vadabbul és szenvedélyesebben mozgott és tekerte a testét alatta, ami olykor hullámozva váltott félig formát. Mint egy hatalmas gyöngysor megmutatkozott gerincének íve, kezei átformálódtak farkas mancsokba, s határozottan tolta rá magát a már állatias nyögésekkel és morgásokkal mozduló hím alakváltóra.

„Mint ahogy eddig még soha!” – lüktetett Cody agyában, aztán megadta magát, s engedte, hogy tovább vigyék az ösztönök. Bátorságot adott neki, hogy kiengedhette a benne lakozó erőt, nem kellett uralkodnia magán, hiszen tapasztalhatta, hogy Fyra sem volt porcelánból, ráadásul minden mozdulatával, hangjával csak fokozta a hím alakváltó medvében a párzási ösztönt, a felajzott érzéseket. Codynak minden csontja szinte töréshatárra került, belefeszült, ahogy az érzések a csúcsra érve összecsaptak benne.

A kábulat határára sodródva, teljesen megfeledkeztek az időről. Fogalmuk nem volt, de nem is érdekelte őket, hogy meddig adták át magukat a gyönyörnek, meddig hagyták, hogy uralkodjon rajtuk. Minden pillanatát kiélvezték az eddig soha nem tapasztalt érzéseknek.

A hajnali hideg sem zavarta őket, ahogy összebújva, egymást átölelve a madarak éles hangjára ébredezni kezdtek, amikor a reggeli nap sugarai már végigsimogatták az enyhe szélben ringatózó fűszálakat.

– Az apám biztos kibelez! – morogta Cody, de azért még közelebb húzta magához a lányt, belecsókolt a nyakába.

Fyra vágott egy fintort.

– Jobb lesz, ha ezek után gyorsan elhúzom a seggem a városba, Falgauttal.

– Mi van? – Cody a homlokát ráncolva felkönyökölt.

– Az apám azt mondta kaptam egy lehetőséget – kezdte mesélni Fyra, közben befészkelte magát a fiatal férfi alá. – Falgaut bevinne a városba a rendőrséghez melózni egy darabig.

Cody hosszú másodpercekig csak nézte a lány arcát, szomjasan itta be minden vonását, miközben gondolatok kavarogtak a fejében.

– Nekem is el kell mennem – vallotta be morogva egy hangos sóhajjal, homlokát a lány vállgödrébe engedte.

– Hová? Mikor? – csattant fel a lány hangja felháborodottan.

– Tegnap szólt az apám, hogy William bácsikám létszámhiánnyal küzd a Nez Perce-i menedékházban.

– Na, ne már! – Fyra dühösen bokszolt Cody mellkasába. – Miért pont te? – nyafogta hisztis dühvel.

– Apa azt mondta azért küld engem, mert mint a fiát, bármikor visszahívhat. Más felett nem rendelkezhet, ha esetleg ott akarna maradni. Ő pedig nem akar senkit innen átengedni senkinek, ha csak egy mód van rá – magyarázta Cody.

Fyra sértődötten fordította el a fejét.

– Áh! Akkor pláne elfogadom Falgaut felajánlását – fújta a lány. – Ha te se maradsz itt, akkor én sem! Nem fogok itt poshadni magamban – duzzogott Fyra, rántva a vállán.

– Semmi baj, Fyra. – Cody belecsókolt a lány nyakába. – Nem örökre szól! Ott a net! Skype! Telefon! – sorolta a kapcsolattartás lehetőségeit az alakváltó. – Camera! – tette még hozzá, s sokat sejtetően vonogatni kezdte a szemöldökét. – Hm? – Cody morogva dörgölte az arcát a lányéhoz – Megoldjuk! – dünnyögte Fyra bőrébe.

– És eljössz majd meglátogatni is?

– Naná! Persze! Biztos bele fog férni az is! – vágta rá Cody.

– Rendben – fújta beleegyezően Fyra, kezeit az alakváltó nyakára fonta. – Ez tényleg olyan volt, mint még soha! – kuncogta beharapva az ajkát.

– Hát! – Cody arcára széles vigyort rajzolt az együtt töltött éjszaka emléke. – Igyekeztem!

– Nekem nincs olyan farkas, mint amilyen medve te vagy, Cody! – nyögte két szenvedélyes csók között Fyra.

Cody nehezen, kényszeredetten szakadt el a csókjuktól.

– Nem ártana haza indulni – morogta, miközben engedve a kísértésnek, ő maga is lopott egy-egy csókot a lány arcára, vállára. – Nekem, van itt ruhám. Neked?

– Jah, nekem is! – Fyra csak egy hanyag mozdulattal lendítette a kezét. – Valahol, itt!

Mindketten összeszedegették a ruháikat, felöltöztek, miközben sűrűn, cinkosan össze-összemosolyogtak

– Egész éjszaka… Pfff! Ebből akkora balhé lesz otthon! – fújta Fyra, ahogy belerázta magát a farmerjébe.

– Azt hiszem innentől az apád, engem fog szétszaggatni a szemeivel, nem Deant!

– Semmi olyat nem csináltunk, amit eddig nem tettünk – rántott a vállán Fyra.

– Jah. Tulajdonképpen, így van! – helyeselt Cody, majd széles vigyorba húzódott az ajka. – Csak nekünk volt olyan, mint még soha!

– Az tuti! – kacsintott Fyra, ahogy a fiatalember elé lépett, aztán az ajkához húzva, hosszan és szenvedélyesen csókolta meg.