Kitartás vagy lemondás?
Szerintem ez sokféleképpen értelmezhető, és szituációtól függ. Van, aki azt mondja:
„dönthetek úgy, hogy lemondok a saját boldogságomról, mert gyáva, vagy gyenge vagyok kitartani”
Ez a vélemény kissé felháborított, megmondom őszintén, mert véleményem szerint, ha valaki a saját boldogságáról lemond, az semmi esetre sem gyáva pláne nem gyenge! Inkább önfeláldozó. Gondolok itt olyanra, ha ezt valaki másért teszi meg. De álmokról is le lehet mondani szeretteinkért.
Példának okáért, itt egy saját élethelyzet:
Nekem kamaszkorom óta álmom volt, hogy rajzfilm stúdióba dolgozhassam. Két kicsi gyermekem volt már és vidéken laktunk, amikor ez a lehetőség megadatott, viszont ez robbantotta volna a családot. Hajnalban kellett volna mennem, és késő este érkeztem volna haza, a gyerekeimet gyakorlatilag alig láttam volna. Igen, gondoltam arra is, hogy mi lenne, ha költöznénk? Ez viszont a házasságom végét jelentette volna. Lemondtam az álmomról, pedig kéznyújtásnyira volt.
Azt hiszem ilyen helyzetben a lemondás egyáltalán nem gyáva dolog és nem gyengeség!
A lemondásnak több motivációja van és ezzel már szerte is ágazhat az értelme.
A kitartás mindig valamilyen cél eléréshez kell, egy nehéz helyzet átvészeléséhez. A motiváció a boldogságérzet és a sikerélmény, vagy vannak esetek amikor a túlélés.
A lemondást viszont csupa lelki fájdalom kísér, amit feldolgozni, tudni kezelni hosszú folyamat! A végén üresség marad, keserű fájdalom, szomorúság. Bááááár…. van a lemondásnak egy szituációja… az, amikor valaki másért mondok le valamiért (aki nekem fontos, akit szeretek) és az, hogy érte ezt megtettem, boldoggá tesz. Mert ilyen is van!!!
Szerintem ez a két dolog nagyon helyzet és motivációfüggő.
Van, amikor a két fogalom egy lapon említhető.
Amikor az a kérdés:
Kitartok valaki mellett, vagy lemondok róla?
Kitartóan küzdök érte – bár lehet semmi értelme és a győzelem hosszan tartó szenvedéssel fog járni – vagy, lemondok róla, és pont ezzel szabadítom fel a lelkem a sanyargatások és bizonytalanság érzésének súlya alól.
Annyi élethelyzet van, amiben mindkettő szerepel és millióféle képen, hogy bármeddig is el lehetne róla filozofálni.
És az a kérdés jó példája is annak, hogy az igazságnak rengeteg oldala van!
Elgondolkodtató bejegyzés....Akinek gyereke, családja van, az eleve szerintem lemond dolgokról, és ez nem gyengeség. Sajnálom, hogy a rajzfilmstúdiós állás nem jött létre, de sok mindent elértél így is! A kiadott könyveidet, számomra egy ilyen lehetőség örök álom, szerintem nagy sikernek lehet elkönyvelni. És még valószínűleg sok ilyen sikered van, amiről nem írtál a blogodban.
VálaszTörlésNekem is vannak álmaim, az egyik legnagyobb a saját kis ház, a lakás, néha úgy érzem, lehetetlen küldetés, de nem adhatom fel! Szóval küzdök érte. Remélve a legjobbakat.
Köszönöm! :) A legnagyobb álmom nekem is egy saját kuckó. Egy olyan, ahonnan nem kell menekülnöm...
TörlésSzóval átérzem a legnagyobb álmodat és drukkolok Neked, hogy teljesüljön!
Köszönöm szépen :) Ugyanezt kívánom neked is!!!!!!
Törlés