Örülni kéne a technika fejlődésének, de azért nekem vegyül bele harag és felháborodás. Úgy fogalmaznám meg a térhódítását, hogy: "Kis mértékben gyógyszer, nagymértékben méreg.”
Hasznos, és áldás bizonyos esetekben. Pl. Mikor mi kamaszok voltunk a szüleink semmit nem tudtak rólunk mindaddig, míg a megbeszélt időre haza nem értünk szombatonként. Nekünk, most tiszta áldás ebben a szituációban a mobil, mert ha aggódunk, azonnal elérhetjük gyermekeinket.
DE!
Felháborodok, amikor azt látom, hogy kisgyermekével sétáló fiatal anyuka a telefonját nyomkodja, miközben a kis 2-3 éves csemete random módon hol előtte, de legtöbbször utána szedi apró lábait! Elborzadok a látványon, hogy egy ilyen szituációban mi mindennek van kitéve az a gyerek, és tuti, hogy odafentről nagyon vigyázhatnak rá az anyja helyett! Pl. bármikor leléphetne a kicsi a járdáról egy autó elé, és a telefont nyomkodó anyja nem hogy megakadályozni nem tudná, max arra kapná fel a fejét, hogy a kicsit elütötték… Szörnyen hangzik?! Sajnos ilyen életveszélyes sétát, már nem egyszer a saját szememmel láttam!!!!
Felháborítanak a kamaszok, fiatalok, emberek akik fülhallgatóval a fejükön chatelnek!!!! Nem lát, nem hall, nem is érzékel sok mindent a környezetéből! Ezzel kapcsolatban is több tapasztalatom volt már. A fiatal nyomkodja a telefont, fel sem néz… s az oszlop előtt az utolsó pillanatban toppant meg! Vagy ugyanígy előttem! Simán nekem jött volna miközben a telefon nyomkodásába mélyedve közlekedett! Zombi módjára felszáll a rossz buszra, holott már többen szólunk az illetőnek: „Ez vállalati busz, nem helyközi járat!” De nem hallja a zenétől!!!!
Minap pont így halt meg egy kamasz! Fülén a fülhallgató, nyomkodva a telefont, észre sem veszi az átjáró piros jelzését, s mivel a fülhallgatóval is elzárta magát a külvilágtól, a figyelmeztetéseket sem hallotta. Szomorú eset! Tragikus! Több szemszögből is! Egy dolgozó emberből vétlen gyilkos csinált.
Ki a hibás?
A kamasz? A szülő? Ilyenkor szokott megkezdődni a mutogatás… a hibás keresése, felelősöké…
Összetett!
Én pl. nem csak a járművet vezetőknél tiltanám meg a mobil – hangsúlyozom: ilyen módú! – használatát. Vagyis chat és a fülhallgatón keresztüli zenehallgatást! A chatnek és a zenehallgatásnak is meg van az ideje és a helye. Nem az utca – főleg, amikor közlekedik! – és olyan módon, hogy kizárja, letompítja a környezete ingereit.
A szülő hiába kántálja kamasz gyerekének, ha már csak azért sem akarja meghallgatni… sőt! A felnőttektől is ezt látja!
Komolyan kéne venni a technika eme fejlődésének veszélyeit is, rossz hatásait. Úgy gondolom, talán nem mindenki érett még meg a mobil használatára. Csak reménykedem, hogy nem kell több áldozatnak lennie a tanúság oltárán, hogy a fiatalok rádöbbenjenek, hogy nem a szülők piszkálása, ha figyelmeztetik őket valamiért. Ha pedig egy ismeretlen felnőtt szólna rá az utcán – szomorú! –, de durván vágnak vissza: „Ne szóljon bele! Semmi köze hozzá!”
Sajnos nem ő volt az egyetlen kamasz, akiről tudok, hogy így vesztette el az életét!!! És ez csak az én környezetem! Egy fiatal a vonatot várta így… behajolt a peronról, hogy megnézze jön-e már a vonat. Jött! Csak a fülén dübörgő zenétől nem hallotta, és ahogy behajolt, el is sodorta! A járdáról ugyanígy lépett le egy kamasz, egy figyelmeztető jelzést használó mentőautó elé…
Ezek azért elgondolkodtató tények!
Nem a mobiltelefont kell elégetni boszorkányüldözéssel a máglyán. Nem tehet róla, hogy sokan átesnek vele kapcsolatban a ló másik oldalára.
A figyelmeztetés csak azoknál használ, akik komolyan veszik, és hallgatnak is rá.
Én mondjuk rendszeresen meg szoktam osztani a közösségi oldalon azokat a kis filmeket, amik ilyen veszélyekre figyelmeztetnek. Tudom, hogy ez nem sok… Viszont annyi reklám van a TV-ben! Én simán benyomnák ilyen kisfilmeket is közéjük!
100%-os megoldás úgysincs… okoskodni sem akarok… ez is csak egy „hangos” elmélkedés volt.
Fontos a technika, de már én azt érzem, hogy sok! Egy -egy mobil már inkább számítógép, tud mindent, az emberek pedig nem akarnak lemaradni semmiről. Én az utcán nem nagyon mobilozom, (nem szeretek, nekem otthon, leülve kényelmesebb, mint menet közben), csak az időt nézem meg, vagy ha hív valaki, fogadom a hívást, viszont látok olyanokat, akik fel sem néznek a kütyüből, ezzel veszélybe sodorva magukat, másokat. Nem bszélve a mobilozó söfőrökről....
VálaszTörlésA helyzet eléggé elszomorító és teljesen igazad van.
Igazság szerint én még telefonálni sem szeretek se útközben se nyilvános helyen. Nekem kellemetlen az is amikor valaki pl. fennhangon cseveg olyanról, ami szerintem nem is tartozna másra, nem még a nagyközönségre :D A lányom oztályfőnöke mesélte, hogy ő a buszon volt fültanúja, ahogy egy tanár telefonált, olyan témában ami egyáltalán nem tartozott volna a nyilvánosság elé. Sőt! Szerinte személyiségi jogokat is sértett vele. Meg is jegyezte neki: "Maga tanár? Hát én visszaadnám a diplomám a maga helyében!"
Törlés