KAVICSBÓL SZIKLA - 2

Tim, a lábával rúgta be maga mögött az ajtót, annak ellenére, hogy csak az egyik keze volt foglalt, amelyikkel éppen a hideg, dobozos sört szorította kissé felpüffedt szemöldökére. Hangosan szólogatva Cherylt, kereste a nőt az üres lakásban. Aztán megtalálta a kis cetlit, amit barátnője neki hagyott a nappali beépített, kissé poros bárpultján. Az orra alatt dünnyögve olvasta fel félhangosan a letépett papírra írt üzenetet.

– Később jövök! Benézek Amyhez. – Tim hagyta kicsúszni két ujja közül a cetlit a padlóra, ahol még ott volt a pár napja befejezett bárpult hulladék anyaga, azán nagyot sóhajtva körbepillantott.

– Amy itt, Amy ott, Amy ezt csinálta, Amy azt csinálta – morogta látható haraggal a szemében Tim. – Ó Isten az égben! – sziszegte a fogai között, majd kiengedve dühét, belerúgott a nappali közepén árválkodó székbe, amit eddig alkalmi létrának használtak a lakás felújításai során. Semmi kedve nem volt bármit is csinálnia egyedül. Valahogy nem így képzelte el, amikor sikerült megszerezniük a lakást. Az idők folyamán rá kellett döbbennie, hogy a nő helyett egyre gyakrabban találta leendő otthonukban a tépett papírokra firkantott, rövid kifogásokat, üzeneteket. Ő úgy gondolta, hogy majd együtt dolgozgatnak közös lakásukon, ami majd biztos mélyíti a kapcsolatukat. Mert Tim valahogy egyre gyakrabban elbizonytalanodott kettejük jövőjét illetően. Próbált ő közös programokba kapaszkodni, megerősítéseket keresni, de ahogy telt az idő és egyre többet gondolkodott kettejükön, valahogy úgy érezte, felületes a kapcsolata a nővel. Cheryl tagadhatatlanul gyönyörű és kívánatos nő volt, aki pillanatok alatt lázba tudta őt hozni, de mégis valami hiányzott. A gondolatai és kétségei újra megrohanták, miközben céltalan sétálgatásba kezdett. Aztán észre sem vette, hogy nem is volt olyan céltalan, mert akaratlanul indult meg az egyik kupac felé, ami egy lyukas pokróccal volt letakarva. Félrerántotta a poros takarót, ami alól papírdobozok kerültek elő. Letérdelt a sarkára ülve és kutatni kezdett közöttük. Mikor megtalálta, amit keresett, a tenyerével és a karjával tisztogatva róla a port, a falig csúszott, s hátát nekivetve, sokáig csak szemezett a Boris Valejo albummal. Baseball sapkája sildjét a tarkójára fordította, a szemüvegét pedig feltolta a feje tetejére. Pár perces lapozgatás után megtalálta benne a keresett festményt. Sokáig nézte a képet, miközben a nő  járt a fejében. Nem tudta hová tenni ezt az érzést. Minden gondolatát betöltötte, s magának sem tudta megmagyarázni, mi ragadhatta meg ennyire a nőn, hiszen szöges ellentéte volt mindannak, amire eddig Tim azt mondta: No igen! Ez, igen!

Hirtelen összecsukta a könyvet és visszaejtette a kupacba, ahol nagy csattanással telilapjára érkezett a többi közé.

Ahogy Cheryl újra a gondolataiba férkőzött, ismételten elfogta a méreg.

– Csinálja meg neked a lakást, az a drága barátnőd! – sziszegte félhangosan a fogai között Tim. – Hiszen úgyis annyira benne van már! – Felkapta a földről a cetlit, összegyűrte és minden dühét beleadva a könyvekből rakott halom felé vágta.

Látatlanba haragudott Cheryl új munkatársnőjére, akiről az impulzív nő az elmúlt hetek alatt állandóan áradozott, hogy mennyi mindent megcsinál egyedül és milyen önálló. Tim, egy maszkulin, férfigyűlölő, feministának képzelte el a sokszor emlegetett nőt, aki bizonyára mellőz minden nőiességet.

Tutira olyan idézőjelen erős nő lehet, akinek egy férfi csupán fölösleges kolonc, miközben az elvárásai az ellenkező nemmel kapcsolatban viszont egy végelláthatatlan listában sem fogyna ki – dohogott magában Tim.

Sokadjára játszott már el a gondolattal, hogy szakít a barátnőjével. Az elhatározását aztán mégsem követte soha tett. Talán nem volt hozzá bátorsága, vagy nem érezte etikusnak csak úgy elhagynia a nőt azok után, hogy az öccse és Cheryl kapcsolatát annak idején ő robbantotta szét.

Nem is voltak egymáshoz valók! – magyarázta ki folyton a saját tettét, egyben nyugtatva is magát, hogy ő nem is olyan bűnös ebben, és csupán előbbre hozott egy olyan eseményt, ami egyébként is megtörtént volna: - Különben is, ő akarta!

…

Ahogy flangált előtte Cheryl lenge öltözetben, miközben kacér pillantásokat vetett felé és a szavaival is flörtölt vele, ő nyílt táncra hívásnak vette. Az zakatolt a fejében, hogy Jason minduntalan milyen vehemensen védte barátnője erkölcsét, mikor ő sokadjára figyelmeztette az öccsét, hogy a lány nem a hűség példaképe. Még azt is mondta neki, hogy akár fogadna is arra, hogy az első adódó alkalommal hanyatt is tudná őt dönteni.

A francba, hogy nem fogadtam a kis titánnal – gondolta, miközben mint egy vadászó állat követte a nőt a tekintetével.

Attól még bebizonyíthatom neki! – robbant benne az elhatározás és Cheryl mögé lopakodott. Ahogy a lány megfordult a testük és az arcuk egészen közel került egymáshoz.

– Ne provokálj – vigyorogta Tim, mire Cheryl kihívó pillantással vonta fel a szemöldökét.

– No, mert mi lesz?

– Hát ez! – Tim gondolkodás nélkül szájon csókolta testvére barátnőjét.

– Te megvesztél! – Cheryl nevetve taszított a férfin. – Mi van, ha betoppan Jason?

Tim hanyagul rántott a vállán.

– Ki nem szarja le?! Akarod vagy sem? – kérdezte a szemöldökét vonogatva, s mivel nem kapott Cheryltől egy határozott nemet, olyan hévvel esett neki, hogy csók közben a kanapéra döntötte. Tette mindezt annak ellenére, hogy szinte biztos volt benne, testvére valóban bármelyik percben betoppanhat.

Meg is történt.

Hiányos öltözetben és teljesen összegabalyodva, egyértelmű helyzetbe találta őket Jason.

Arcán több érzelem futott át. A döbbenet, hiszen hinni nem akart a szemének, aztán elöntötte a düh, majd mérhetetlen keserűség mart belé.

– Ó basszús! – sziszegte a fogai között Tim, miközben kapkodva tolta le magát Cheryl szinte meztelen testéről. A fiatal nő úgy érezte ég az arca a szégyentől, hang nem jött ki a torkán, ahogy sietve igazgatta magán a ruháit.

– Szívem, ez nem az aminek látszik! – hadarta, bár ő maga is érezte, hogy ez milyen ostobán és nevetségesen hangzott.

– Mert szerinted ez minek látszik, cseszd meg?! – Jason szinte nyögte szavait, tehetetlenül dobta szét kezeit. Csak billegett, hol előrébb lépett a párocska felé, hol visszább. Úgy érezte, mintha lezsibbadt volna az agya, vagy elöntötte volna valami homályos köd a tudatát.

– Tesó, figyelj… – vette volna át a szót Tim, de belé is szorult.

Jason bár rendszeresen járt önvédelmi edzésre, keleti harcművészetet is tanult, de valahogy most a higgadtságának a megőrzése nem igazán sikerült. Szép, szép miközben tanulta, hogyan is kell uralkodnia magán, de éles helyzetben, az életben ez valahogy legtöbbször másképpen működik.

Szinte ösztönös volt a mozdulat, ahogy fordult és át sem gondolta az erejét és a célt sem.

Olyan rúgás érte Tim fejét, hogy a fiatal férfi mondhatni repült, átfordulva egy fotelon és valósággal belecsapódott az üveglapú dohányzóasztalba.

A zuhanás zajait Cheryl kétségbeesett sikolya nyomta el, ami azonnal kijózanította Jason elhomályosult tudatát.

– Basszús! – Jason térdre vágta magát testvére eszméletlen vérző teste mellett. – Tim, ne haragudj! Istenem! Szólalj meg, Tim!

– Barom állat! – visította Cheryl, az aggódó testvér vállát csapkodva.

Mire a mentők kiérkeztek, Cheryl már nem volt a lakásban, és Tim addigra észhez tért. Szemrebbenés nélkül hazudta a kiérkező orvosoknak, hogy ő csak ökörködött és legurult a lépcsőn.

…

Ha csak visszagondolt arra a délutánra, belesajgott a feje is. A rúgás nyomát, amit akkor az öccsétől kapott, a mai napig magán viselte, bár első ránézésre úgy tünt, direkt, divatból van beborotválva a szemöldöke. Tim, akkor hetekig feküdt kórházban súlyos agyrázkódással. A provokatív testvér jogosnak érezte öccse reakcióját, nem is haragudott rá. Sőt! Olykor lelkiismeret-furdalása volt. Visszagondolva a történtekre, bánta is és nem is. Egyrészt szemétnek gondolta magát de másrészt azzal magyarázta, hogy ő csak a testvérének akarta bebizonyítani, hogy Cheryl nem hozzá való. Lelkiismerete viszont nem engedte, hogy a nőt ezek után magára hagyja. Viharos kapcsolatuk azóta is tartott, ami tulajdonképpen Tim számára már egyre terhesebb volt. Sokszor győzködte magát, hogy a vezeklés ideje lejárt, csak azt nem tudta még, hogyan vessen véget a kapcsolatuknak. Tim a látszat és külsőségek embere volt. Cheryl egy bombázó volt, jól mutatott mellette, és férfiként az sem volt számára elhanyagolható érv, hogy a nő bármikor kapható volt vad szexre. Volt egy állandó és mutatós szexpartnere, ami kimondottan kényelmes volt számára.

Most viszont még erősebb késztetést érzett arra, hogy szakítson. Tudatát betöltötte az a nő, aki nála vásárolt. Köztudottan szeretett flörtölni, megnézte a szép nőket, bókolt… de ez most más volt. Annyira megfogta a fiatal nő lénye, hogy legszívesebben hagyta volna Cheryl portréját és nekilátott volna őt lefesteni. Tett-vett a lakásban, pakolászott, tervezgette az elrendezést, a bútorokat, de valahogy egyre jobban dühítette, mikor a számításaiba belekerült Cheryl. Egy mély sóhajjal aztán maga mögött hagyta a közös fészeknek szánt félkész lakást.

Mire haza ért és magára csukta garázs-műtermét, megérett benne az elhatározás. Egész úton hazafelé a nő arca lebegett előtte.

Döntött.

Ledobta magáról az ingjét, és felvette a festékfoltosat. Cheryl portréját lekapta az állványról az íróasztala lábához támasztotta, befelé fordítva, mintha csak azt sem szeretné, hogy a képről is figyeljen rá a nő, majd új vásznat bontott. Lázas lendülettel készült elő a festéshez. Belülről jött, a vászonra kívánkozott. Emlékezetből próbálta megfesteni azt az arcot, ami annyira megragadta őt. Egyszerre megnyugtatta és felkavarta, ahogy a vonásokból kibontakozó szempár visszanézett rá a vászonról. Közelebb hajolt, visszább lépett, azt vizsgálgatva mit igazítson még rajta. Mint mindig, tökéletesre akarta. Ahogy nézte, eljutott addig a pontig, a mikor már nem mert hozzányúlni, nehogy elrontsa. Szorongatta, forgatta az ecsetet, ajkát harapdálva azon gondolkodott, hogyan folytassa tovább. Végül a kép további alakulását kavargó érzelmeire és fantáziájára bízta. Hanyag mozdulatokkal tovább skiccelte a képet. A női arc, még emberi felsőtestet kapott, amiből aztán lassan egy kentaur lett, angyali repülésre kész szárnyakkal. Az arc már ki volt dolgozva, de a haján még gondolkodott, hogy maradjon rövid, vagy legyen angyalian és nőiesen hosszú? Ahogy elkezdte felvázolni a haját is, egyre hosszabbra húzta a tincseket.

Megnyugtatta, ha festhetett és nem megrendelésre, hanem csak úgy magának. Ilyenkor még az idő múlását sem érzékelte. Teljesen kikapcsolt. Egyfajta drog volt ez számára. Egy egészséges drog, ami feltöltötte. Teljesen belefeledkezett a festésbe, így azt sem hallotta, amikor Cheryl szinte beosont a garázs-műterembe, és az sem tünt fel neki, hogy a nő egy jó ideje már figyelte őt elfoglaltsága közben. A váratlanul felcsattanó hangra izmai önkéntelenül megrándultak, összerezzent.

– Tudod te mennyi az idő? – sipította Cheryl, kezét csípőre vágta, közelebb sétált. Arckifejezése meghatározatlan volt. Tim annak tulajdonította a nő szúrós, gyanakvó pillantását, amit mindig is éreztetett vele. Ugyanis Cheryl nem szerette, ha csak hobbiból festett. Igazából egyáltalán nem tetszett neki, hogy Tim órákat volt képes rajzolással és festéssel tölteni. A nő úgy gondolta, hogy ha egyszer az a munkája, akkor otthon már ne azzal foglalkozzon.

Tim nem egyenesedett fel, csak a válla felett nézett hátra barátnőjére, aztán felsandított a faliórára, majd hogy biztos legyen benne, hogy jól látja-e az időt, a karóráját is megnézte. Mély lélegzetet vett, amit hangosan fújt ki, ahogy felegyenesedett, közben a palettát az ecsettel az asztalra dobta. Épp csak rápillantott az asztal felé fordított portréra, és átvillant rajta, hogy milyen jó is hogy így tette le. Karjába ugyanaz a fájdalom nyilallt, amit Jake boltjában is megtapasztalt. Karja nem igazán engedelmeskedett, így a mozdulat is ügyetlenre sikerült. Egy gondolattal előbb csúszott ki a kezéből a paletta, ami az asztal mellé esett. Kissé nehézkes mozdulattal hajolt le érte. Ujjai remegtek, így végül a másik kezével nyúlt érte.

– Tudod meddig vártalak? – folytatta Cheryl ugyanabban a szemrehányó hangnemben.

– Én is vártalak – dünnyögte Tim, majd megköszörülte a torkát, valamivel hangosabban folytatta: – De csak a cetlidet találtam.

– Igen! Azt írtam, hogy később jövök, nem pedig azt, hogy ne várj, mert nem jövök!

– Nem is azonnal jöttem el. Még csináltam ezt azt. Szóval vártam! – mondta visszafogott indulattal Tim, miközben hozzáfogott az ecsetjei tisztogatásához. Néha meg-meg mozgatta az ujjait, már nem érezte az előbbi remegést.

– A drága barátnődnél ragadtál le, igaz? – morogta gyermeki daccal a szemében a fiatalember – Csak azt nem tudom, miért nem vele költözöl össze?

Cheryl csak a levegőt kapkodta miközben szavakat keresett, végül tanácstalanul dobta szét kezeit.

– Mi a fene bajod van a barátnőmmel? – fakadt ki – Egyáltalán, nem is ismered! Egy nőre vagy féltékeny? Nem tűnt még fel, hogy nem vagyok leszbikus?

– Hagyjuk – motyogta az orra alatt Tim, majd egy nagy sóhajjal a levegővel együtt fújta ki a szavait – Ne veszekedjünk.

Cherylben forrt a düh, ami mindig is elkapta, ha a viták során Tim, ezzel a „Ne veszekedjünk”-el próbálta elfojtani a kialakult konfliktust.

A szóváltás után a hirtelen csend még mélyebbnek tűnt. Az ezt követő hosszú percek alatt a két ember indulata azért lassan alább hagyott. Tim tovább tevékenykedett az asztalnál, Cheryl pedig összefont karra az állványhoz sétált, hogy közelebbről megszemlélje a készülő alkotást.

– Megrendelés? – kérdezte, s már-már hozzáért, de Tim hangos felszólítására visszakapta a kezét.

– Ne nyúlj hozzá! – csattant fel a férfi, majd halkabban hozzátette – Száradnia kell, még friss.

– Rendben. – A nő feltartott kezekkel hátrébb lépett, de egyfolytában a képet nézte. A hasonlóság barátnője és a készülő misztikus alak arca között megdöbbentő volt.

– Nem válaszoltál – köszörülgette a torkát Cheryl – Megrendelés? – tette fel újra a kérdést, mire Tim csak a válla felett vetett egy pillantást a művére. Igyekezett közömbösnek mutatkozni, amit megerősíteni kívánt egy hanyag vállrándítással.

– Nem – válaszolta kurtán.

– Nem?

– Csak úgy jött – hazudta közömbös arccal, miközben igyekezett mással foglalatoskodni, csak hogy ne kelljen Cheryl szemébe néznie.

A nő arcán meghatározhatatlan, enyhén szarkasztikus halvány mosoly jelent meg.

– Valaki ihlette?

– Miből gondolod? – ráncolta a szemöldökét Tim haragosan, mint akit sért a gyanúsítgatást.

– Érdekes – Cheryl arcán a sejtelmes mosoly szélesedett.

Tim ezt annak vette, hogy barátnője haragja elmúlt, s hogy a vitájukat még jobban elsimítsa, hátulról átkarolta Cheryl karcsú derekát. Félrehúzta a nő sötét hajzuhatagát és belecsókolt a nyakába.

– Békülni akarsz? – Cheryl félrebillentette a fejét, hangjában nyoma sem volt már az előbbi haragnak. Kacérkodó pillantással nézett oldalra az érzékeit kényeztető férfire.

– Miért? – dünnyögte Tim, két gyengéd csók között, miközben pillantása sűrűn esett a velük szemben, az állványon pihenő festményre – Összevesztünk?

Cheryl nem válaszolt. Átadta magát a csókok és a simogatások okozta élvezetnek. Tim pedig azon kapta magát, hogy érzelmi fellángolása tulajdonképpen nem is a barátnőjének szól. Hol a képet nézte, hol lehunyta a szemét, de akkor is csak azt a bolti fiatal nőt látta maga előtt. Amit ebben a pillanatban érzett, ahhoz hasonlót még nem tapasztalt. Egyre jobban elragadta a hév. Ám mielőtt elhatalmasodtak volna rajta az érzelmek, Cheryl gyengéden eltolta őt magától.

– Jasonnak szóltál már a bulival kapcsolatban?

A kérdés hidegzuhanyként érte a fiatalembert. Fájdalmas fintort vágott, amiben benne volt minden amit ebben a pillanatban érzett. Kiábrándító volt a kérdés, minden tekintetben. Rosszkor és rossz helyen hangzott el. Timben összecsapott a múlt, a jelen, keserűség, fél-féllobbanó féltékenység, bizalmatlanság, dac, dühös tehetetlenség…

– Miért foglalkozol még mindig ennyire vele? Miért annyira fontos, hogy megkérdeztem-e már? Kérdezd meg te! A te bulid! Feltétlen ott kell lennie az exednek?

– Féltékeny vagy?

– Van rá okom?

Kérdés kérdést követett, Cheryl gonoszkodó mosollyal, tettetett töprengéssel nézett Tim szemébe, miközben átkarolta a nyakát, szinte belecsimpaszkodott.

– És nekem?

Tim a kérdésre felvonta a szemöldökét, tekintete akaratlanul is elárulta, ahogy egy pillanatra félresiklott a festményre.

– Ki ő? – szegezte a férfinek a kérdést Cheryl, miközben makacsul szemezett vele.

– Fogalmam nincs – vágta rá Tim gondolkodás nélkül, sűrűn pislogva. Tulajdonképpen nem hazudott, mert valóban nem tudta ki a nő.

– Miért gyűlölöd Amyt, amikor nem is ismered?

Tim nem értette, hogy Cheryl miért kanyarodik vissza újra ehhez a témához. Kifogások és érvek hiányában hallgatott, aztán mint mindig elintézte egy vállrándítással.

– Mit tudom én – lehámozta magáról Cheryl kezeit és ideges csalódottsággal elhátrált pár lépést – Hogy jutott most megint eszedbe? Neked ez a nő tölti ki az egész gondolatod?

Cheryl titokzatos fénnyel a szemében felnevetett, sétálgatni kezdett a félkész és már kész megrendelések között. Aztán lazán turkált az asztalon kupacba hevert vázlatok között. Némelyiket felvette, nézegette, majd visszaejtette az asztalra. Közben összeszedte gondolatait és úgy döntött megforgatja Timben a kést.

– Ma elküldtem Jakehez – jelentette be, majd hátramosolygott a férfire – Ugye jól tettem?

Tim szótlanul állt, szavakat keresett. Aztán tekintete újra a frissen készülő művére esett. Először nem értette barátnője furcsa viselkedését, célozgatásait, magyarázatot próbált keresni a viselkedésére, majd balsejtelme támadt. Lassan összepakolta magában az események puzzle-darabkáit.

Á! Ilyen nincs! – szinte ököllel verte gondolatban a saját elméjét.

– Jól – morogta végül az orra alatt. Idegennek tűnt a saját hangja is, úgy érezte nem is ő válaszolt a nőnek.

– Majd megkérdezem, hogy elment-e – folytatta az idegek feszítését Cheryl, miközben félfenékkel felcsúszott az asztalra. – Te voltál ma Jakenél? – kérdezte, de meg sem várva a választ folytatta a csacsogást – Jake nagyon rendes! Látod őt szívesen látom a bulimon. Elhívhatnád. Sőt! Akkor legalább a te barátaid közül is lenne ott valaki.

– Nem az én bulim. Azt hívsz meg, akit te akarsz. Egyébként meg Olivia és Adam is a barátom, és ők is rendesek – próbálta sokadjára elfogadtatni két kollégáját Tim, Cheryllel. Ők hárman együtt alkottak egy vállalkozást, tetoválószalont működtettek, de közben vállaltak könyvborítókat, filmplakátokat és Jake boltjához hasonló dekorfestést is. Olívia intézte a papírmunkát, bonyolította a megrendeléseket, Adam pedig Timmel együtt alkotta a kivitelező apparátust.

Régebben olyan álmokat is dédelgetett a két fiatal férfi, hogy megalkotnak egy fantasy képregény sorozatot. Az álom a fiókban maradt. S az hogy mégis az lett a munkájuk, amit igazán szerettek csinálni, azt Olíviának köszönhették, vagyis az ő családjának és az anyagi hátterüknek.

– Azt már nem! – Cheryl azonnal felemelte a hangját, ahogy szóba kerültek Tim kollégái. – Olíviát le sem lehetne rólad vakarni! Azt hiszi, hogy a pénzével téged is megkaphat, és direkt bosszant is ezzel! Adamről nem is beszélve!

– Vele mi a bajod? Ő nem akar rám mászni – vigyorgott Tim.

– Csak rá kell nézni! Egyáltalán nem szalonképes az a fazon! Szerinted, hogy nézne ki azzal a féldémoni külsejével az én barátaim között?

– Miért, a te barátai hogyan néznek ki? Talán olyan kifinomultak?

– Mindenesetre nem hordanak karikát az orrukba és nincsenek az állukig kitetoválva! Undorító pasas!

– Semmivel sem undorítóbb mint a te rózsaszín fejű fotósod!

– Patrickot ne hasonlítsd ahhoz a förmedvényhez!

– Igazad van! Patrick tényleg nem olyan mint Adam, mert Adam legalább férfinak néz ki!

– Jó lenne ha nem undokoskodnál a barátaimmal!

A vita újra, egyre hangosabbá vált közöttük.

– Elnézést, de nem én kezdtem! – Tim védekezőn emelte fel a kezeit, mintha fegyvert fogtak volna rá és ő megadná magát. – És szerintem ezzel az Amyvel sincs rendben valami. Azt mondtad senkije nincs, egyedül végzi a lakásán a férfi munkákat is. Szóval talán mégis jobb ha odafigyelek rátok.

– Nem vagy normális! – Cheryl öklével belecsapott a férfi vállába, de már elnevette a mozdulatot. – Még nem válaszoltál!

– Mire?

– Voltál ma Jakenél?

– Igen. Miért olyan fontos ez?

Cheryl megállt a festmény előtt.

– Mert Amy, pont így néz ki – mondta, közben szeme sarkából figyelte a férfi reakcióját.

Tim pár pillanatig ledermedt, ami most hosszú kínos perceknek tűnt.

– Egy kentaur szárnyakkal? – köszörülte meg a torkát egy félmosollyal – Ez mindent megmagyaráz miért nincs senkije. Akkor viszont már csak azt nem értem hogyan tud mindent egyedül megcsinálni?

– Hogy te milyen bunkó vagy! – Cheryl újra belebokszolt Tim vállába, de a mozdulatban már nem volt harag.