TALAN - 8 - Úton...

Ahogy kiértek a városból, Haleynek eszébe jutott a nővére.

– Fel kéne hívnom megint, Kailát! Akkor nem sikerült, aztán meg teljesen kiment a fejemből – fújta a lány, beletúrva kusza rövidke hajába.

Talan egy néma mozdulattal Haley felé nyújtotta a telefont. A vadász agya folyamatosan tele volt gondolatokkal. Agyalt, tervezett és átértékelte az elmúlt napok történéseit és tetteit.

Haley sebe begyógyult! Miért? Az anyja tényleg hazudott, vagy valamiért Haley működik másképpen? Ki az a lány az álmaiból? Agyának legrejtettebb zugából…

Igazából fogalma nem volt mit is érez Haley iránt. Nem tudta pontosan megfogalmazni. Jól érezte magát vele, másképp, mint eddig bárkivel! Viszont véletlenül és tudatlanul kapcsolták egymást össze, halálig tartó kötelékben. Be kellett vallania magának, hogy döntésében jelentős szerepet játszott az, hogy úgy tudta: Haley meg fog halni!

Oldalra pillantott a lányra. A kamasz a telefont babrálta, hogy a nővérét hívja. Figyelte a mozdulatait, tekintete végigsiklott a törékenynek tűnő testén, amit viszont megtapasztalhatott, hogy mérhetetlen erő rejlik benne. Mondhatni hibátlan volt, de most valahogy mégis egy kamasznak látta, szinte gyereknek.

Fájt a lelke, keserűen szorult a torka, a mellkasa a sorozatos elhibázott döntései miatt. Dühös volt magára, sütött róla a feszültség. Nehéz volt lepleznie. Sőt! Inkább lehetetlen, pláne egy olyan személy előtt, aki lelkileg össze volt vele kötve.

– Szia! Épp hozzád tartunk! – támadta le azonnal Haley a ténnyel a nővérét.

– Baj van, hugi?

– Anya meghalt.

– Mi van? Hogyan? Mi történt?

Haley zavartan pislantott oldalra Talanra.

– Nem tudom pontosan – hazudta, két ujja közé csípte farmerja anyagát, idegesen morzsolni kezdte. – Haza mentem és… minden olyan gyorsan történt – nyögte fájdalmasan a lány, felidézve az emlékeit. – Már halott volt. Az a rohadék meg rám mászott! Majdnem megerőszakolt!

– Jézusom Haley! Most hol vagy?

– Úton!

– Egyedül?

– Nem! – vágta rá azonnal, újra Talan felé pillantott. – Nem egyedül! Talan elkísér.

– Talan?

– Tudod, a barátom…

– Jaaa, a vérfarkasod?! – a lánytestvér hangjában nem kevés él vegyült.

– Kaila! Én… változom… valamivé – hebegte bizonytalanul Haley, fogaival alsó ajkát csipkedte.

– Mi történt?

– Miért nem mondtátok el, hogy anya… hogy anya egy vámpír?

Pár másodpercig néma csend volt, csak hallgatás a vonal túloldalán.

– Mit érzel, hugi? Hogy változol? – jöttek aztán az aggodalmas kérdések.

– Mi vagyok én? Vért ittam…

– Megöltél valakit? – Kaila hangja szinte visított.

– Nem! Talan ura volt a helyzetnek! – Haley egyre zavartabb lett, nem akarta mindenbe beavatni a nővérét. Legalábbis egyelőre. Azt meg pláne nem akarta megosztani vele, hogy intim nemi életet folytat egy Prikoliccsal.

– Épp nála voltam… hagyott inni magából… amikor rám tört ez az izé… – hadarta hebegve a kamasz.

– Micsoda? – Kaila hangjából kihallatszott az őszinte döbbenet. – Hagyta, hogy igyál belőle? Egy vérfarkas? Ki ez a Talan? – ömlöttek a kérdések a telefonból.

– Majd megismered – Haley tekintetében büszkeség csillant, ahogy Talanra nézett. A vadász ezzel szemben feszülten figyelte az utat.

– Meg aztán, vannak rúnáim!

– Ez klassz! Mennyi?

– Azt nem tudom, a hátamon van! Majd Talant megkérem, hogy számolja meg – szaladt ki Haley száján. Beharapta ajkát, ijedten nézett oldalra a férfire, aki a homlokát ráncolva szegezte neki a tekintetét, miközben némán formálta a szavakat.

– Megőrültél? – ingatta rosszallóan a fejét a vadász.

– Nem kell! – vágta rá azonnal Kaila. – Nem fontos mennyi!

– Rendben… akkor nem számolja meg… – Haley lehunyta a szemét. Lassú mély légzéssel próbálta rendezni zavartságát, és a gondolatait.

– Mikor értek ide?

– Most indultunk. – Haley kérdő pillantással nézett a férfire, aki tanácstalanul vonta meg a vállát.

– Pár nap – saccolta Talan, behúzva a nyakát.

– Pár nap – adta tovább az információt Haley.

– Majd hívj még, hol jártok, hogy várni tudjalak titeket.

– Rendben!

– Büszke vagyok rád Haley! Nagyon büszke!

– Miért? – Haley arcán zavart gyerekes mosoly jelent meg.

– Az, hogy megjelentek rajtad a rúnák, azt jelenti, hogy őrző vagy! Amolyan kiválasztott! Nem mindenkin van, csak aki kiérdemli! Ezek szerint, te kiérdemelted valamivel!

Talant égették a szavak, még akkor is, ha nem neki szánták. Nem volt irigy, vagy féltékeny ez miatt a kis félvér vámpírra, csupán az fájt neki, amivel újra szembesülnie kellett. Rajta nincs! Egy szörnyeteg nem lehet őrző! Ezek szerint akkor, ő mégiscsak az!

Haley hosszan búcsúzkodott a nővérétől, aztán megkönnyebbült, boldog mosollyal csúsztatta a műszerpultra a telefont. Felhúzta a térdeit, átkarolva kuporgott az ülésben. Billegtette a zene ritmusára a testét, dudorászta a rádióban felcsendülő dallamot.

Némaságba burkolódzva szelték a mérföldeket, órákon át. Haley összegömbölyödve elszundított. Talan vezetés közben leügyeskedte magáról a dzsekijét, és a képtelen testhelyzetben alvó lányra terítette. Újra magára maradt kínzó gondolataival. Akaratlanul siklott végig a tekintete a két karján, egy pillanatra az atlétatrikója alá is bekukkantott. Rajta nem volt semmiféle rúna. Mélyet sóhajtva engedte messzire a tekintetét.

Mi van, ha az a lány van nekirendelve, akit minduntalan maga előtt lát? Csak jelenthet valamit, hogy mindig előjön az arca! Ő pedig összekötötte magát Haleyvel, lehetetlen helyzetbe sodorva ezzel mindkettőjüket. Elvette a kamasz jövőjét! Meggyógyult a harapásának a nyoma a nyakán, tehát akármeddig is élhet!

Más irányt vettek a gondolatai, ahogy tekintete a lányra siklott. A szájában, a torkában érezte Haley édes finom vérét.

Meggyógyult! Nem kell féltenem! Ihatok belőle! Nem ártok vele neki! Ő is erős! – Egyre erősebben dübörgött benne. Éhes volt. Minden tekintetben! Megnedvesítette kiszáradt ajkait, újra az utat figyelte, de tekintetét éberen kapta a lány felé a legapróbb mozdulatára is. Legszívesebben felköltötte volna.

Félreállni, felkölteni, és… - Lüktetett az agyában. Kívánta. Egyre jobban. Egy ponton túl már nem ment egyszerre vezetnie is és uralkodnia magán. Hirtelen elhatározással lekormányozta az útról az autót. Ahogy a kocsi az egyenetlen talajra ért erősen beringott, és felébresztette az eddig alvó kamaszt. Haley pislogva kukucskált ki a dzseki takarásából, hunyorogva forgatta a fejét.

– Hol vagyunk? – kérdezte, de nem kapott választ. Ahogy felült kinyújtóztatta tagjait.

Talan a kormányra borulva, karjába fúrt arccal hallgatott.

– Baj van? – Haley közelebb araszolt a férfihez, óvatosan érintette meg a vállát.

Talan lassan és mélyeket lélegzett, de nem nézett fel.

– Talan! – a lány a vadász álla alá csúsztatta a tenyerét, gyengéden fordította a fejét, hogy lássa az arcát, a szemét. Talan először ellenállt, majd lehunyt szemmel engedett a gyengéd erőszaknak.

– Nyisd ki a szemed!

– Nincs bajom – dünnyögte, de nem tett eleget a felszólításnak.

– Talan, nyisd ki…

A vadász borostyánsárga tekintetét a lányéba fúrta.

– Csak higgadok és tovább mehetünk! – mondta keményen és határozottan, majd szinte kimenekült a kocsiból. Haley letúrta magáról a dzsekit és makacsul követte a férfit, aki a pár lépésre lévő erdő felé vette az irányt.

– Talan! – kiabált utána.

A vadász szinte vakon és süketen menetelt tovább. Haley egy pillanat tört része alatt előtte termett, igazából maga sem tudta, hogyan, de sikerült neki! Talan megtorpant a semmiből előtűnt lány előtt. Zavar és düh váltakozott a szemében, ahogy tekintetét Haleyjébe fúrta.

– Ne menekülj előlem! – Nevetséges látvány volt, ahogy az apró lány szinte ráparancsolt az előtte magasodó férfire. – Úgy viselkedsz, mintha nem ismernélek!

– Mert nem ismersz! – vágta közbe Talan.

– Érzem az érzéseid! Nem tudom igazán, hogy miért…

– Mert magamhoz kötöttelek! – Talan, ahogy kimondta, már meg is bánta. Elkapta a tekintetét, nem bírta állni, Haley döbbenettől elkerekedett szemeit.

– Ez azt jelenti, amire gondolok? – hebegte a lány, szabálytalanul kapkodta a levegőt.

– Azt – fújta Talan, lehajtotta a fejét, tekintetét a földre szegezte.

– Ezért érzem? A társad vagyok? Társak lettünk? – Haley kérdéseire, kelletlenül bólogatott a vadász.

– Miért csináltad, ha most így viselkedsz velem?

– Mert nem tudtam… – Talan tanácstalanul dobta szét a kezeit. – Fogalmam nem volt mit teszek… teszünk. Te kértél és én… azt hittem meg fogsz halni… és…

– Cseszd meg! Azért dugtál meg, mert úgyis megdöglök? – engedte ki a hangját a lány.

– Te könyörögtél!

– Te meg azt mondtad, már rég akartad! Meg azt is, hogy nem hazudod, hogy kívánsz, mert… – Haley már zokogott, a könnyeitől alig lehetett érteni a szavait.

– Férfi vagyok, Haley! Nézz magadra! Hogy a veszett bánatba ne kívánna meg valaki?! Mindened meg van hozzá! De ez nem ugyanaz, ami kell egy kapcsolathoz! – próbálta elmagyarázni Talan mindazt, ami a fejében kavargott. – Veszett önző állat vagyok, mert nem bírok nemet mondani! Bolond lennék nemet mondani ilyen ajánlatnak! Élvezem! Veszett élvezem veled, de attól még piszok szarul érzem magam utána! – Talan élénk kézmozdulatokkal kísérte hangos szavait. – Kihasznállak! Kihasználom, hogy tapadsz rám… – Váratlanul érte az ütés, és az ereje is. Hátra tántorodott tőle. Megdöbbenve emelte a tekintetét a lányra, aki egész testével dühösen taszított rajta, újra és újra. A vadász hátrálva próbálta megtartani egyensúlyát a szokatlanul erős támadás közepette.

– Hazudsz! – ordította Haley. – Magadnak is hazudsz, mert egyszerűen gyáva vagy!

Talan sarka megakadt egy gyökérben, s a következő erőteljes taszításnál, hanyatt esett.

– Menj a büdös francba! Ne gyere velem Clear Creek-re! Elmegyek egyedül! Meg tudom védeni magam! – fröcskölte dühös és büszke szavait Haley Talan felé magasodva. Aztán sarkon fordult és elindult az út felé, azzal a szándékkal, hogy stoppolni fog.

– Megvesztél? – szólt utána Talan, és talpra ugrott. – Be ne merészelj ülni egy vadidegen kocsijába!

– Mássz ki a fejemből! – fújta dühösen a lány, tovább menetelve, csak a kezével legyintett hátra.

Talan utolérte, s ahogy elkapta a karját, Haley már fordult lendítve az öklét egy újabb ütésre. A vadász megragadta a lány csuklóját, s egy rutinos mozdulattal, izmos karjaival, béklyóként a mellkasához fogta Haleyt, kezeit a testéhez szorította.

– Amíg én vagyok az erősebb, addig az van, amit én mondok! Megértetted? – sziszegte a szavait a kezei között vergődő, szabadulni akaró lány nyakába. Közben felkúszott az illata teljesen az agyáig, amit nehezen tudott kontrollálni. Haley pedig megérezte ezt, és ki is használta! A szabadulásra tett kísérlet mozdulatai lelassultak. A vergődés alábbhagyott, olyannyira, hogy az már dörgölőzéssé szelídült. Talan elbizonytalanodott, légzése elnehezült.

– Haley! – A vadász utasító akart lenni, de inkább lehelte a szavakat a kamasz nyakába.

– Engedj el – búgta a lány, követelőzés helyett, arcát, vállát a férfihez dörgölte.

– Eszemben sincs! – szuszogta Talan.

– Akkor – Haley arcán incselkedő, gonosz mosoly jelent meg –, viseld el! – Addig mocorgott a testét tekergetve, amíg kezeit háta mögé nem csúsztatva végre elérte a férfit. Szégyentelenül, kihívóan simogatni kezdte, mire Talan izmai megrándultak, belenyögött az érzésbe.

– Mit csinálsz? – A vadász hangja elcsuklott az izgalomtól, hallhatóan nagyot nyelt.

– Kihasznállak – suttogta Haley, egy pillanatra sem hagyva abba a férfi izgatását.

– Mi van? – Talan egyre szaporábban vette a levegőt.

– Kihasználom, hogy nem tudsz nemet mondani! – búgta a lány, s ahogy érezte gyengül a szorítás, végigsimított a vadász karján. Nem menekült, sőt! Vezette a testén a féri kezét, addig, amíg végre azok önálló életre nem keltek simogató mozdulatokkal.

– Pimasz kis bestia vagy – morogta Talan, s már harapdálva csókolgatta Haley felkínált nyakát. Kezei a lány pólója alá túrtak, bontotta a farmerját. Haley hozzádörgölte a testét, ahogy fordult a vadász kezei között. Talan mohó szenvedéllyel bontogatta a lányt a ruhájából, közben igyekezett megszabadulni a sajátjától is. Az egész testével érezni akarta Haleyt. Annyira magával ragadták az ösztönei, az érzések, hogy fel sem fogta, nem csak a lány vérére szomjazik. Az egész lényére! Talan egy ponton túl már nem uralta a gondolatait, a mozdulatait a tetteit. Hagyta, hogy Haley is vetkőztesse őt, és az sem érdekelte, hogy nem messze az úttól egy erdősávban feledkeztek éppen egymásba. Fogalma nem volt, hogyan és mikor kerültek a földre, vívták szenvedélyes harcukat a vággyal, a kielégülésért. Kábult eufórikus állapotban mozgott a lányban, hol maga alá gyűrve, hol maga felé engedve. Minden tekintetben a határra sodródott. Bizsergető borzongás futkosott a testében, bele-belerándult az élvezetbe, lassan de biztosan fokozódott a kábulat rajta. Szétáradt benne egy eufórikus jóleső gyengeség, már-már extázis, amikor rádöbbent, hogy Haley egész testével rátekeredve, hozzá simulva a nyakára tapadva szívja a vérét. Hullámzó mozdulatokkal, minden porcikájával simogatta őt a lány, miközben fokozatosan, de határozottan gyengítette. Talan végül megadta magát, felordítva feszült bele, ahogy kiengedte élvezetét, aztán egy határozott mozdulattal ráharapott Haley nyakára. Egyre erőteljesebben mozdult, és szívta, nyelte a lány vérét. Ráfordult, maga alá gyűrve a földnek szorítva egyre mohóbbá vált. A tudat, hogy nem egy törékeny ember van a kezei között, minden óvatosságát kikapcsolta. Érezte a lány körmeit, ahogy szántották a bőrét, markolták a testét, dörgölte magát hozzá. A hangját, ahogy hangosan sóhajtozott, nyögött. Észre sem vették, hogy tulajdonképpen szinte valódi harc folyt közöttük. Mindketten a dominanciáért is küzdöttek. A Prikolics ereje végül kiteljesedett a Vámpíron, Haley lassan ernyedt alatta. Mozdulatai szaggatottakká váltak, erőtlenné. Egy nyögéssel ívbe feszült a gerince, majd teste mellé hullottak a kezei. Elernyedve, mozdulatlanul, feküdt a vadász alatt. Talan szuszogva rendezte a légzését, lassan tisztult a tudata. Majd szétvetette az erő, az energia. Óvatosan mozdult, könyökére támaszkodott az ernyedt test felett. A lány sápadtan, kissé nyitott véres ajkakkal, lehunyt szemmel feküdt. Feje félrecsuklott, ahogy Talan arcon csókolta.

– Haley! – A férfiben robbant a megdöbbentő rettegés. – Istenekre, szólalj meg! – Feltérdelt, a karjaiba vette, tartotta a hátát, a csukladozó fejét, mint egy anya a gyermekét. – Haley! Haley! – szólogatta egyre kétségbeesettebben, gyengéden megrázta. Ébresztgetve csókolgatni kezdte az arcát, az ajkát.

– Istenem, mit tettem? – nyögte, magához szorította, arcát a lány puha hideg bőréhez nyomta. – Ne! – Talan hangos zokogásba tört ki. Szorosan ölelte Haley rongybaba módjára viselkedő hideg testét, ringott vele.

– Én győztem – suttogta a lány, alig hallhatóan, erőtlenül.

– Haley!

– Jól kihasználtalak.

– Baszd meg, hülye liba! – szakadt fel Talanból. Dühös volt a lányra s egyben megkönnyebbült boldogság árasztotta el, hogy él.

– Kihasználtalak!

– Francokat! Majdnem megöletted magad! – fröcskölte indulatosan a szavait Talan.

– Kellemeset a hasznossal, Talan. – Haley egy alig mozdulattal vont a vállán. – Kiélveztél volna és még meg is szabadultál volna tőlem…

– Fogd be! – szólt rá keményen a lányra a vadász. – Ne beszélj marhaságokat!

– Ch! – Haley nem tudta elfordítani a fejét. Gyenge volt hozzá, hogy küzdjön, Talan pedig elég biztosan tartotta a kezeiben, közel az arcához. Így csak elnézett a férfi mellett.

– Igyál belőlem – biztatta a lányt Talan, s a nyakához húzta az elgyengült vámpírt.

– Eszembe sincs! – ráncolta dühösen a homlokát Haley. – Eleget láttam, ki van, a fejedben miközben engem dugsz. – Félrehúzta a száját.

Talan szemei elkerekedtek egy pillanatra a felismeréstől. Mellkasa elnehezült, lassan a földre engedte Haleyt, és hozzáfogott öltözködni.

– Ez egy elcseszett kötelék Talan – suttogta Haley, összekuporodott.

Talan némaságba burkolódzva szedegette össze a lány ruháit is. Vegyes érzések kavarogtak benne. Megkönnyebbülés, hogy nem kell azon gondolkodnia, hogyan mondja el Haleynek a minduntalan az agyába férkőző lányt, és újra égette a lelkiismerete.

– A nyomába se érhetek… tudom. – Haley a térdeire hajtotta a fejét. Talan érezte a kavargó érzelmeket benne, csak értelmezni nem tudta őket.

– Hamarosan áthajtunk egy kisvároson. Tankolunk, és ha akarod, veszünk ki szobát. Pihensz, eszel, letusolhatsz – sorolta motyogva Talan.

– Meg kell ruha is – Haley kelletlenül tologatta a kissé megtépett felsőt, farmert.

– Jah – fújta Talan, egy mély levegőt véve. Tíz ujjal simította hátra sötét haját, próbálta rendezni a gondolatait.

– Most már jobban érzed magad, nem? – Haley egy hangos sóhajjal, mintha ki is lehelte volna magából a fájdalmát, a dühét. Felállt, magára vette a megviselt ruhadarabokat. Végignézett magán, lebiggyesztette az ajkát.

– Annyira nem is vészes – rántott a vállán.

Talan döbbenettől elkerekedett szemekkel figyelte a lányt, lassan eljutott a tudatáig, mit is tett Haley.

– Te ezt azért csináltad, hogy… – szavakat keresett.

Haley győzedelmes mosollyal, kacéran mosolygott vissza a válla felett rá.

– Dugtál, ittál, kirobbanó erőben vagy… – kacsintott. – Kell még valami?

– Te… – kapkodta a levegőt Talan.

– Igen? – Haley visszalépett a férfi elé, végigsimított az arcán, sötéten csillogó tekintettel nézett a borostyánbarna szemekbe. – Csak fizikailag vagy erősebb nálam. – Kihívó mosollyal a szája sarkában, mutatóujjával végigsimított a vadász ajkán. – Ezt jól jegyezd meg! – Fordult és elindult ringó járással az autó felé.

– Veszélyesen játszol, kislány! – dünnyögte Talan, ahogy tekintetével követte a lányt.

Legszívesebben újra leteperte volna, de most egészen más érzésektől vezérelve.

A városszéli benzinkútnál megálltak tankolni.

– Ne menj messzire! – figyelmeztette a lányt Talan, miközben kiélezett érzékekkel nézett körbe. Elkapott pár kíváncsi pillantást, ahogy bement a kis boltba fizetni.

– Tud valahol egy motelt, vagy valami szállás lehetőséget? – érdeklődött a benzinkutastól Talan, miközben sűrűn pillantott abba az irányba, amerre Haley elindult a mosdóba.

– Attól függ mennyi időre – rántott a vállán a fiatal kockás inges fiú.

– Elég egy éjszakára – dünnyögte Talan, mire amaz arcán idétlen vigyor jelent meg.

– Ééértem – mondta elnyújtva a fiatalember, s tekintetével követte az éppen közeledő Haleyt.

Talan a válla felett hátra nézett, mi ragadta meg annyira a pultos figyelmét. Homloka ráncba szaladt a felismerésre, s figyelmeztetőn köszörülte meg a torkát, ahogy visszafordult a férfi felé.

– Ugye milyen csodálatos, hogy van szeme az embernek? – kérdezte irónikusan, kicsit fenyegető hangsúllyal a vadász.

– És még hogy lát is vele! – vonogatta a szemöldökét a fiatal férfi, még mindig Haleyn legeltetve a tekintetét.

– Hát akkor jól becsüld meg! – morogta veszélyes közelségbe hajolva a pultos arcába Talan. Markába söpörte a visszajáró aprót, tekintetét fenyegetőn fúrta a pult túloldalán döbbenten pislogó eladóéba.

– Kösz! – biccentett dünnyögve Talan aztán pár nyújtott lépéssel Haley előtt volt. Átkarolta a vállát, közelebb húzta magához, jelezve a kíváncsi tekintetek felé, hogy a lány hozzá tartozik. Haley pedig boldog volt a gesztustól, még jobban hozzábújt és átölelte a vadász derekát.

Nem egy első osztályú motel volt, ahol sikerült szobát kivenniük, de legalább egy kis zuhanyzó tartozott hozzá.

Haley teste köré tekert törölközőben ácsorgott a tükör előtt, és formátlanra lenőtt haját igazgatta.

– Szerinted, van itt fodrász?

Talan szemöldöke felszaladt, a lány mögé lépve ő maga is megszemlélte a frizurának nem mondható hajviseletet.

– Mi a bajod vele?

– Nem hiszem el, hogy nem látod! – fújta Haley, dühösen túrta még kócosabbra. – Mint egy gyogyós!

Talan elnevette magát, belecsókolt a lány nyakába.

– Illik a személyiségedhez!

Haley tettetett haraggal bokszolt a férfi vállába.

– Undok vagy!

– Tudom – Talan a nőiesedő kamasz derekára fonta a karját, Haley pedig feléje fordult az ölelésében.

Sokáig hallgattak, tekintetük vágytól csillogva összefonódott, de egyikük sem mozdult.

– Kihasználhatsz – dünnyögte Talan, biztatva vonta meg a szemöldökét, s akaratlanul halvány zavart mosolyba rándult az ajka.

– Honnan veszed, hogy akarnám?

– Hát… – Talan visszafogott mosollyal beharapta alsó ajkát. – Van ennek a köteléknek hasznos előnye is…

– Ne kutakodj a fejemben! – Haley ököllel a férfi mellkasába vágott, majd lábujjhegyre ágaskodva épp csak szájon csókolta a vadászt. Talan viszont újra és újra megismételte a mozdulatot, majd elnehezült légzéssel egyre szenvedélyesebben kóstolgatta a lány ajkát. Sodorta a férfias vágya.

– Keresünk majd egy fodrászt is? – kérdezte szuszogva Haley, miközben ő is engedte, hogy az érzései vezessék. Simogatva húzta ki a vadász atlétatrikóját a nadrágjából, közben bontotta a farmert.

– Bármit – lihegte Talan, és segített a lánynak, leügyeskednie a trikót, készségesen emelte, húzta ki belőle a kezeit. Beleremegett a mellkasa, ahogy megérezte Haley simogató puha kezét a bőrén, még többet akart. Egy heves mozdulattal megszabadította a lányt a testét takaró törölközőtől, felé magasodott, simogatva siklott rajta a keze, majd magához szorította, miközben szenvedélyesen harapdálva mohón csókolta. Érezni akarta Haley bőrének érintését mindenhol. Érezni akarta őt kívül és belül, testileg, lelkileg elmerülni benne.

A nem éppen hosszú hajból azért sikerült a fodrásznak csinos, nőies formát kialakítania. Talan pedig vegyes érzelmekkel figyelte, ahogy Haley a fejét forgatva, boldog mosollyal dicsérte a hölgy munkáját. A ruhaválogatást, Talan éppen ugyanilyen pillantásokkal kísérte, de arcán megfeszülő izmokkal, némán csak beleegyezőn biccentett. A fiús lezser kamaszból, a szemei előtt vált, csinos üde nővé a lány. Eddig nem tapasztalt érzések bombázták a vadász egész belsőjét. Szinte megőrült a feszültségtől, ahogy végigsétált a teljesen megváltozott külsejű Haleyvel, mikor érdeklődő pillantásokkal mérte végig egy-egy mellettük elhaladó férfi a csinos fiatal nővé pendült kislányt.

– Meddig akarsz még bóklászni? – szólt rá türelmetlenül a lányra Talan, ahogy Haley a hatalmas kirakatban nézegette a tetoválás mintákat.

– Nagyon jól néznek ki!

– Úgysem maradna meg – rántott a vállán Talan. – Ez olyan, mint egy seb. Begyógyul és kész.

– A henna viszont nem! – vágta rá Haley, s mint egy gyerek belekapaszkodott a domináns hím karjába, visszautasíthatatlan, kérlelő szemekkel pislogva fel rá. – Légyszi! Vegyünk hennát!

– Haley!

– Megengedem, hogy kihasználj – búgta sokat sejtetőn a lány, csillogó sötét tekintetét a férfi barna szemeinek szegezve.

– Oké – fújta Talan.

Bővült Haley ruhatára, amit a motelszobába érve szépen rendben bele is hajtogatott egy hátizsákba. Aztán felkuporodott az ágyra és elkezdte tanulmányozni a henna használatát. Talan közben sört bontott, a lány elé dőlt az ágyra, félkönyékre támaszkodva figyelte mit csinál Haley. Meg-megforgatta a termék dobozát, belenyúlt a keverékbe megvizsgálva az állagát, mire Haley a kezére ütött.

– Ne piszkáld!

– Mit akarsz magadra pingálni?

– Én? Majd te! A vállamat én nem igazán érem el – mosolygott Haley, majd lentebb húzta a csípőjéről a nadrágot. – Meg fejjel lefelé sem tudok rajzolni. – Talan felé fordította a használati utasítás kis füzetét. – Klassz minták vannak benne!

– Hogy én rajzoljak rád? – Talan felvonta a szemöldökét, hitetlenkedve ingatta a fejét, vállat vont. – Napocska, esetleg pálcikaember… – Haley a vállába bokszolt.

Miután Talan túl volt a kacskaringós nonfiguratív motívum elkészítésén Haley vállán, kényelmesen elhelyezkedett a combjai között, hogy a csípőjén folytassa a másik kiválasztott mintával.

– Na, látod? Tudsz te! – dicsérte Haley, miközben az elkészült rajzot nézegette a vállán.

Ahogy a csípőjénél a bőréhez ért a kis nyomószacskó, megrándultak az izmai, libabőrös lett. Elmosolyodott, ahogy Talan rá emelete a tekintetét.

– Lebuktam. – Beharapta ajkát. – Csikis vagyok. De csináld nyugodtan, majd próbálok nem ugrálni.

Talan szándékosan rajzolta tovább a motívumot, lassan de biztosan haladt egyre lentebb.

– Te mit csinálsz? Ez már nincs is rajta! – szólt rá Haley.

– Szabadjára engedem művészi hajlamaimat – vigyorgott szemtelenül a vadász. Közelebb hajolt és puhán harapott a lány csípőjébe, majd valamivel lentebb és lentebb.

– Hé! Szét ne maszatold!

– Azt mondtad kihasználhatlak!

– Majd ha teljesen kész lesz!

– Addig meg mi a fenét csináljak? – dohogott tettetett haraggal Talan.

Haley elvette a férfitől a készletet, ülésbe terelte a vadászt miközben közelebb fészkelődött hozzá.

– Vesd le! – intett a fejével a trikó felé, mire Talan kényszeredetten áthúzta azt a fején, hanyagul odébb dobta a földre. Haley nézte a férfi felsőtestén a kidolgozott izmokat, majd mélyet sóhajtott.

– Hová és mit rajzolhatok? – kérdezte.

Talan vállat vont, mire Haley a telefonért nyúlt. Megkereste rajta a fotót, amin, a hátán lévő rúnák voltak. Talan kezébe nyomta, beállította a szöget, hogy jól lássa, miközben felfesti azokat a vadász mellkasára a bal vállától indulva.

– Ettől még nem leszek őrző, Haley – morogta szomorú tekintettel a férfi.

– De nekem az vagy – erősködött a félvér vámpír, végigsimított Talan arcán. – Az én őrzőm!

Talan nem törődve a friss festéssel, a lány kezében lévő felszereléssel, odahajolt hozzá, és megcsókolta.

– Kis gyogyósom – suttogta a csókjukba mosolyogva. – Ne haragudj, hogy elcsesztem az életed.

Haley szemöldöke ráncba szaladt.

– Ezt, hogy érted?

– Még nem is éltél szinte semmit kicsi lány és én magamhoz kötöttelek – Talan hangja reszelőssé vált, megköszörülte a torkát.

– Az… nem volt szándékos. Egyikünk részéről sem. – Haley beharapta az ajkát. – Majd… keresünk rá megoldást. Nem kell köteléknek érezned, Talan. – a lány szomorúan sütötte le a szemét. – Tudom, hogy másvalaki van a fejedben. Csak útban vagyok neked.

– Nem tudom, mit érzek, Haley – vallotta be Talan. – Azt se, hogy mit kéne éreznem társként. Mit jelent ez? Elrendeltetett vagy kialakul… nem tudom! – nyögte a férfi.

– Semmi baj. Megoldjuk – rántott a vállán a lány. – Bárhogy is van ez, és bármilyen kusza, nekem fontos vagy.

Talan sokáig némán nézett a szomorú sötét szemekbe, kereste a szavakat az érzéseire.

– Nekem is – mondta ki végül. – Ezt az egyet biztosra tudom. Ölni tudnék érted. – A keze megindult a lány felé, végigsimított az arcán, aztán cirógatni kezdte az álla vonalát. Odahajolt hozzá, óvatosan, hogy vigyázzon a frissen felrajzolt motívumokra, rúnákra, és puhán apró csókokkal halmozta el Haley ajkát. A nyelvük, a szájuk gyengéd érzéki játékba kezdett. Nem estek egymásnak vadul, csak kényeztetve simogatták egymás ajkát, állát, nyakát. Lassan, játékosan, összemosolyogtak néha, kiélveztek minden érintést, a pillanat intimitását.

Egyre közelebb és közelebb fészkelődték magukat egymáshoz, Haley ujjaival körberajzolta a vadász mellkasán a rúnákat. Talan mind mélyebben simított a lány pólója alá a nyakkivágása vonalán.

Türelmetlen, határozott kopogás zavarta meg intim együttlétüket.

Talan csak egy pillanatra nézett a hang irányába, majd figyelmen kívül hagyva folytatta Haley testének felfedezését.

A kopogás megismétlődött.

– Kitartó – suttogta Haley, s egy fejmozdulattal jelezte Talannak, hogy nyugodtan nyisson ajtót. A vadász kényszeredetten csúszott le az ágyról, közben még csókolta a lányt. Nehezen szakadt el az ajkától.

– Kinyírom, és itt folytatjuk – motyogta mosolyogva a csókjukba.

Az ajtóhoz sétált, s leplezetlen dühvel nyitotta. Mellkasában megakadt a levegő, arcán több érzelem futott át. Meglepettség, döbbenet, düh.

A fehér vadász állt vele szemben a küszöb túl oldalán, Ivan.