FELBORULT MAGÁNY - 3 - Változások

Greg a térképet nézegette, miközben azon gondolkodott, hová vihetné el Ashlynt biztonságosan bevásárolni. Fel-felnézett a lányra, aki vele szembe érdeklődve figyelte őt.

– Így sehova – fújta, tenyerét végigsimította pár millis haján. – Bárki, bárhol felismerhet.

– Nincs pénzem plasztikai sebészre – húzta félre a száját Ashlyn. – Meg – rántott a vállán -, nem szívesen szabatnám át az arcomat.

– Akkor is valamilyen drasztikus változás kell – magyarázta Greg.

– Nem is kéne nekem innen kimozdulnom – pislogott Ashlyn a férfire. – Megmondom a méreteim, és te mindent megveszel.

– Ash – fújta Greg. – Itt legalább olyan feltűnő lenne, ha én vásárolnék női holmikat...

– Miért? – makacskodott a lány. – Egy férfi is vásárolhat ezt-azt a barátnőjének.

Greg, zavartan hajolt a térkép felé.

– Ne mond már, hogy feltűnő lenne – erősködött tovább Ashlyn. Greg láthatóan egyre idegesebb lett.

– Nem, és kész! – Greg hangja türelmetlenül csattant.

Feszült csend lett.

– Komolyan nem értelek – fújta Ashlyn, a körmeit piszkálgatva. – Egy jóképű férfi vagy, miért ne lehetne barátnőd?

Greg, ideges zavartsággal pislogott a nő felé, de nem válaszolt.

– Meleg vagy?

A nő kérdésére felszaladt a férfi szemöldöke.

– Nem – vágta rá.

– Jó – bólintott rá lelkesen Ashlyn. – Sajnáltam volna – szaladt ki a száján. Tekintetük találkozott. Greg pillantása elidőzött a fiatal nő szép vonású arcán. Egy mély sóhajjal, hirtelen felállt a dohányzóasztal mellől.

– Veszek pár dolgot – hadarta, aztán újra a lányra emelte a tekintetét. – Addig te, vágd le a hajad.

– Tessék? – Ashlyn hitetlenül meredt a férfire. – El se gondold…

– Életben akarsz maradni kislány? – szegezte neki a kérdést Greg. – Ha igen, akkor azt csinálod, amit mondok! – indulatosan engedte ki a hangját, a nő rémült tekintettel pislogott fel rá, makacsul összeszorított ajkakkal.

– Nem zárhatsz be! – Ashlyn kiabált, de hangja megremegett a tehetetlen dühtől. – Akkor megyek ki azon az ajtón, amikor csak akarok…

– Akkor tedd azt – vetette oda Greg, a válla felett. – Legalább nem itt találnak meg, és nem nyírnak ki mindkettőnket a lakásomban – morogta dühösen és becsapta maga mögött az ajtót, hátra sem nézett.

Több órát vezetett, hogy olyan helyen vásároljon, ahol őt nem ismerik. Így is magán érezte a kíváncsi tekinteteket, amikor a hajfestékek előtt álldogált. A pultok között sétálgató fiatal eladónő mosolyogva nézett végig rajta, ahogy mellé lépett.

– Segíthetek? – kérdezte készségesen. Greg zavartan pislogva, bólintott.

– Gondolom nem saját részre. – A nő szemöldöke sokatmondón megrándult.

– Nem – rázta a fejét Greg, és eszébe jutottak Ashlyn szavai. – A barátnőmnek – mondta ki végül.

– Szerencsés a barátnője, hogy még ilyenekkel is megbízhatja magát.

Greg félmosolya mögött, sokféle érzés volt.

– Nem biztos – dünnyögte.

– Milyet szokott venni?

– Még semmilyet. Sötét legyen, de természetes.

– Milyen hosszú a haja?

– Nagyon hosszú – biccentett mosolyogva. Megmagyarázhatatlan izgatottság járta át. Mégis, pár másodperc múlva, elkomorodott. Eszébe jutott, hogyan hagyta a lakásban. Lehet már ott sem lesz, mire hazaér a holmikkal. Érzései aggodalomra váltottak.

A kínosabb vásárláson túl volt, a sportboltba vette az irányt. Sietni kezdett. A tréningruha méretében nem tudott nagyot tévedni. A cipővel viszont bajban volt. Eszébe jutott, hogy szandál volt akkor Ashlyn lábán. Nem is rossz! Az nem fogja akkor sem szorítani, ha egy mérettel kisebbet is vesz.

Fogalma nem volt, otthon találja-e még. Először csak figyelt, hogy hall-e valahol mozgást a lakásban. Csend volt. Üresnek érezte a lelkét, szorított a mellkasa.

Az érzéketlenségemmel elüldöztem, pedig pont, hogy segítségre szorult. – dühös volt magára. Letette a papírtáskákat a kanapéra, túlnézett a teraszra néző hatalmas üvegajtón. Nagyot dobbant a szíve. Ott állt! A kis tavacskát bámulta. Greg megkönnyebbülten vett egy mély lélegzetet. Eddig ismeretlen melegség öntötte el. Pár lépéssel kinn volt mögötte. Ashlyn nem fordult felé, pedig biztos, hogy hallhatta őt. Greg torka összeszorult, a nő kuszán megnyirbált haja láttán. Megérintette a vállát, mire Ashlyn egy vállrándítással lesöpörte a férfi a kezét.

– Nem tudtam jobban – motyogta dacos, remegő hangon.

– Hoztam pár dolgot. Megnézed?

Ashlyn pillanatnyi késéssel bólogatott. Nem nézett Gregre, úgy kerülte ki, sietve bement. Mire a férfi utolérte, már rámolta ki a táskák tartalmát. Erőltetetten felnevetett:

– Szandál és tréningruha?

– Jobb lett volna, ha szorít a cipő?

Ashlyn tovább folytatta a táska tartalmának leltározását, s ahogy a kezébe akadt, a hajfestékes doboz, forgatva vizsgálgatta majd a férfi felé mutatta.

– Szóval a sötét hajúakat kedveled?

Greg nagy levegőt vett. Türelme fogytán volt Ashlyn makacs, érthetetlen módon folyamatosan támadó viselkedése miatt.

– A vörös jobban tetszett volna? – kérdezett vissza. – Az elég kurvás, igaz? – szaladt ki a száján, de abban a pillanatban meg is bánta. Ashlyn a kanapéra ejtette a dobozt. Dacos dühvel nézett a férfi bűnbánó fekete szemeibe.

– Természetben is fizethetek – vonta föl szemöldökét, magabiztosságot színlelve –, akarod? – kihívón végigsimított a nyakán.

– Bánom is én, csak őszintén sikíts – mondta Greg, azzal sarkon fordult, és kiment a teraszra. Nem akarta, hogy megint elharapózzon az értelmetlen vitájuk. A gerendakorlátra támaszkodott, a vizet nézte. Tudta, hogy mindketten sérültek voltak. Töviseket hordoztak lelkükben. Azt is tudta, hogy nem egymáson kéne kitölteni a fájdalmaikat. Sokadjára megfogadta magában, hogy türelmes lesz a nővel, de előbb most higgadnia kellett. Egy hirtelen mozdulattal levetette cipőjét, lehúzta trikóját, amit követett a nadrág, zokni. Átlépett a korláton, és a vízbe vetette magát. Nem érdekelte, figyelte-e őt Ashlyn, és az sem, hogy mit gondol most róla. Megnyugtatta az úszás. Mikor, ki tudja mennyi tempózás után kiemelkedett a vízből, a nő ott állt előtte, kezében törölközővel.

– Ne haragudj – suttogta. Nem tudott nem végignézni a férfi vizes testén. Még csak libabőrös sem volt a hideg víztől. Viszont szembetűnő volt az is, hogy egykori, kisebb-nagyobb sérülésekről tanúskodó hegek tarkították. Vegyes érzelmek kavarogtak a nő szemében. Greg elvette tőle a törölközőt, s egy kurta „Kösz.” után felmarkolta kupacba ledobált ruháit. Kikerülte Ashlynt, és visszament a házba.

Sokáig kínos hallgatásban kerülgették egymást a lakásban. Ashlyn átöltözött az új tréningruhába, de a szandálhoz nem ragaszkodott. Megszokta, és jól is esett neki mezítláb közlekednie a fapadlózaton, a puha szőnyegeken. Eleinte csak messziről figyelte, ahogy Greg főzőcskézésbe fogott, aztán egyre közelebb, és közelebb merészkedett.

– Segíthetek? – kérdezte, hátul összekulcsolt kezekkel feszengve.

– Tudsz főzni?

– Nem születtem luxusszajhának – vágott vissza azonnal csípősen Ashlyn. Újra kieresztette a karmait.

– Rendben – fújta Greg. Hogy elejét vegye egy újabb szóváltásnak, a krumplit, és a pucolót a lány kezébe nyomta, aztán elé tolt egy műanyag tálat is.

– Régóta élsz itt? – kérdezte Ashlyn, hozzá fogott segédkezni, és nem is olyan ügyetlenül.

– Elég rég – motyogta Greg.

– És a szüleid?

A férfi sokáig nem válaszolt, csak némát tett-vett tovább. Ízesítette a levest, elöblítette a kést, a kanalat, szeletelni kezdte a húst. Ordított róla, hogy Ashlyn kényes témát érintett.

– Meghaltak – fújta végül.

– Bocs – szívta a fogai között Ashlyn. – Sajnálom – suttogta, beharapta az ajkát.

Greg, rántott a vállán a nő szavaira.

 – Láttam – folytatta puhatolózva a nő –, mert nem tudtam nem észrevenni, ott kinn az előbb, azt a sok heget. Bántottak?

Greg újra hallgatásba burkolózott.

– Ezek, nem csupán gyermeki elevenség nyomai, Greg. – Figyelte a férfi minden mozdulatát, várta a választ, vagy legalább, hogy mondjon valamit. – Rendben. Nem faggatlak. – Ashlyn csak pár másodpercig bírta szótlanul. – Miért segítesz nekem? – kérdezte.

– Talán – mondta csendesen Greg –, mert tudom, milyen célkeresztben lenni. – Felnézett a nő szemébe, s így is maradtak jó pár másodpercig.

– Nem volt hideg a víz? – kérdezte a lány, mire Greg megrázta a fejét.

– Nem – mondta kurtán.

Készült tovább az ebéd, újra közéjük telepedett a csend. Futó, lopott pillantásokat váltottak. Ashlyn burgonyaszeletelés közben, két hasábot a szemfogai elé tartott, úgy fordult a férfi felé. Greg szemei csak egy pillanatra kerekedtek el, aztán mosolyogva ingatta a fejét. Ashlyn pedig elégedett volt magával, hogy a láthatóan feszült, és zárkózott férfi arcára mosolyt tudott csalni. Ebéd után Ashlyn, bekapcsolódott a mosogatásba is. Szándékosan több mosogatót öntött a vízbe. Habot akart! Amíg háttal volt a férfinek, kipöttyözte vele az arcát, úgy fordult aztán feléje, mintha mi sem történt volna. Őszinte örömmel tapasztalta, hogy némileg oldotta Greg feszültségét.

– Ehhez ecset kell – állapította meg Ashlyn, ahogy a festékesdobozt bontogatta a pamlagon kuporogva. – És elcsesztem a hajammal is – vágott egy fintort, közben belemarkolt megnyirbált bozontjába.

– Megoldjuk – dünnyögte Greg, felnyitotta a laptop tetejét. A You Tube-on kezdett el szörfölni. „Rövid haj vágása” pötyögte be a keresőjébe. A nő felé, fordította a lapost.

– Melyiket szeretnéd?

– Te, akarsz megnyírni? – nevette el magát hitetlenkedve Ashlyn.

Greg keze a nő felé lendült.

– Ilyen biztos lesz. – A szemöldökét vonogatta. – Ha minden kötél szakad – tenyerével végigsimított a saját frizuráján –, ezt nem lehet elrontani – vigyorgott.

– El se gondold! – szörnyülködött Ashlyn a férfi ötletén. – Különben meg, akkor fölöslegesen vettél hajfestéket?

– Szóval, ahhoz ecset kell? – Greg felállt, elsétált, aztán hátra rejtett kezekkel jelent meg újra.

– Megfelel? – kérdezte, ahogy felmutatta és megforgatta a kezében a műhelyéből felhozott ecsetet.

Ashlyn torkán még a levegő is megakadt, félig tátva felejtett szájjal kikerekedett szemekkel meredt a férfire.

– Hihetetlen pasi vagy – vett egy nagy levegőt.

Greg többször végignézte a kiválasztott frizura elkészítését, aztán összegyűjtötte az eszközöket, amivel kivitelezheti. Olló, penge, és Ashlyn bizalmatlan pillantása ellenére, előkerült a hajnyíró gép is.

– Hajat vizesen nyírnak, de szárazon festik – magyarázta Ashlyn oktatva a férfit.

– Akkor előbb fessük – rántott a vállán Greg. Első problémát a kesztyű jelentette, ami azonnal széthasadt, ahogy próbálta felhúzni. Ashlyn hangosan kinevette, mire Greg tetetett haraggal ráncolta a homlokát, aztán az elsősegélyládából vett elő egy megfelelőt. A nő egész idő alatt fecsegett. Hol kezdje felvinni a festéket, hová tegyen még. Mikor elkészültek, Greg a neten kutakodott, Ashlyn egyre feketedő masszával a fején, a kanapén kuporgott újságot olvasva. Greg szája sarka, néha mosolyba rándult. Láthatóan visszatartotta nevetését.

– Valami érdekeset találtál? – kérdezte Ashlyn, mire Greg vállat vont, megrázta a fejét. – Akkor? Naaa!

– Olyan a fejed, mint akit szurokba mártottak – hadarta Greg, visszafogott mosolya vigyorba szélesedett.

– Nem kellett volna mondanom, hogy nem árt, ha kesztyűt húzol – vágott vissza azonnal, tetetett haraggal Ashlyn. Az órára pillantott, mennyi ideje van még lemosni a festéket. Beharapta ajkát, már az édes kis bosszúján törte a fejét, amiért a férfi kinevette őt.

– Nem gond, ha egy kicsit megfogja majd a kádad? – sokatmondó pillantással felállt, és elindult, hogy megmossa a haját. Greg kikerekedett szemekkel kapta fel a fejét a laptopból.

– Mi van? – felpattant, és követte a nőt fürdőbe. Ashlyn a legnagyobb nyugalommal a kád felé hajolt, és elkezdte lemosni a fekete festéket. Greg szörnyülködve nézte, ahogy a kád teleszaladt korom színű vízzel.

– Ezt most… – hüledezett a férfi, Ashlyn a kádba hajolva nevetett. Greg normális légzése kezdett visszaállni, ahogy tisztult a víz.

– Bocs – biccentett Ashlyn, haját a törölközőbe bugyolálta, ahogy felegyenesedett –, ezt nem hagyhattam ki.

Pár centire volt a két ember teste. Greg hallhatóan nagyot nyelt, hátrébb lépett. A nő áttörölte a haját, a tükör felé fordult, a férfi még egy lépést hátrált. Ashlyn a fejét forgatva, több oldalról is megszemlélte új frizuráját. Greg a tükörből, mögüle figyelte, mit alkottak közösen. Sejtelmes mosolyra húzta a száját.

– Igen, határozottan bejön a sötét haj – mondta pimasz hangsúllyal. Ashlyn szemöldöke felszaladt, ahogy a tükörből visszanézett rá. Tagadhatatlanul tetszett neki is, a végeredmény. Bár saját elhatározásból, ilyen drasztikus stílusváltásra, nem szánta volna el magát. Gregnek pedig igaza volt, hogy gyökeresen kell változtatnia a külsején.

– Köszönöm – suttogta. Hátát a férfi mellkasának támasztotta, lehunyta a szemét. Mielőtt Greg bármit is reagálhatott volna, már szembefordult vele a nő. Elnehezült a légzése, elöntötte a forróság a mellkasát, beleszédült az érzésbe. Földbe gyökerezett lábakkal nézte a nő zöld szemeit, telt ajkait. Nem akart azzal a helyzettel visszaélni, hogy a lány a házában volt, tulajdonképpen kiszolgáltatva neki. Nem akarta, hogy köszönetből vesse a karjaiba magát. Mindezek ellenére, nem tudott szabadulni a gondolattól, a vágytól, hogy megcsókolja. Még nem volt alkalma megtapasztalni milyen érzés. Az elszigeteltsége, az élet bizonyos területein hiányosságokat teremtett. Millió gondolat kavargott a fejében. Ashlyn egy örömlány, amiből az következett, hogy nem kevés tapasztalattal rendelkezett, és bőven volt összehasonlítási alapja. Első gondolattól vezérelve, Greg keze megindult a nő arca felé, aztán mégis irányt váltott. A hajába túrt, ujjai között morzsolta a vizes tincseket.

– Jó lett – mondta halkan, zavart félmosollyal. Váratlanul érte, amikor Ashlyn megfogta a csuklóját, s arcát a tenyerébe dörgölte.

– Neked tudnék, őszintén sikítani – suttogta.

Greg, döntött. A nő fölé hajolt, puhán érintette az ajkához az övét. Hagyta, hogy vigyék az érzések. Ashlyn szaggatottan, mélyen szívta be a levegőt, mozdulatai többet követeltek. Greget végül magával sodorta a szenvedély, ahogy a nő apró tenyerei simogatva felcsúsztak a mellkasán, ujjait a tarkójára fonta, és még közelebb simult hozzá. Beleszédült az eddig nem tapasztalt érzésekbe, ahogy megérezte Ashlyn nyelvét az ajkán, és amikor a ruhán keresztül a nő mellei hozzá préselődtek. Az apró meleg kezek túrni kezdték fel Greg trikóját, s ő engedelmesen emelte a karját. Belemosolygott a csókjukba, miközben Ashlyn megszabadította a ruhadarabtól. A fiatalember megrészegült attól a vágytól, amit a lány szemében látott. Greg egy mozdulattal az ölébe kapta a nőt, Ashlyn átkulcsolta a férfi csípőjét, ölelte a nyakát, és vadul csókolta őt. Greg a nő felsője alá tolta tenyerét, simogatva tartotta a hátát, míg kifordult vele a fürdőből, és pár lépés után hagyta magukat az ágyra zuhanni. Maga alá fordította a törékeny testet, szenvedélyesen falva egymás ajkát, csúsztak fentebb a párnákig. Greg egy pillanatra elszakadt a nőtől, felette támaszkodva itta a látványt, ahogy Ashlyn kihámozta magát a tréning felsőből. Simogatva karcolgatta ujjbegyével, a férfi izmos karját, felsőtestét. Újra, és újra borzongás futott végig Greg gerincén. Visszaengedte magát a nőre, arcát a nyakába fúrta, puhán harapdálva kóstolgatta a bőrét, miközben hozzá dörgölőzött.

– Finom vagy – suttogta Greg, mosolyt csalva a nő arcára. Apró ujjak, cirógatták a férfi tarkóját, a vállát, végigszánkáztak a karján. Aztán a meleg puha tenyér, becsúszott a nadrágjába. Belenyögött az érzésbe, a levegőt kapkodva, felemelte a testét a nőről.

– Nem biztos, hogy… – lihegte Greg.

– Viccelsz? – kérdezte Ashlyn, szemöldöke csodálkozva felszaladt.

– Nem akarom, hogy azért… – Greg zavartan pislogott.

– Nem azért – vágta rá határozottan a nő, szaggatottan véve a levegőt. – Hat év óta most először vagyok olyannal, akit én is akarok. – Kihasználva a férfi pillanatnyi döbbenetét, ráfordult, erősen nyomta magát hozzá, beleringott a mozdulatba. Greg, simogatva kezébe vette a nő arcát, felült, hogy újra birtokba vegye Ashlyn ajkait. Egyre szenvedélyesebben feledkeztek egymásba, miközben mohón simogatták le a maradék ruhát is a másik testéről, felváltva kerekedve felül. Szabálytalan, kapkodó légzés hangja, elfojtott nyögés, sikolyba hangosodó sóhaj töltötte be a szobát. Szabadjára engedett érzések sodorták a két embert a beteljesedésig. Izmaik szinte egyszerre feszültek bele. Ashlyn gerince remegve ívbe emelkedett, tíz körömmel szántotta végig a férfi hátát, vállait. Greg nyögése a nő sikolyával együtt ordításba hangosodott, aztán fújtatva engedte teljes testsúlyát a nőre. A nyakát csókolgatva, dörgölőzött hozzá, belemosolygott a finom illatú bőrébe.

– Én is, most először vagyok olyannal, akit én is akarok – mormolta Greg a nő nyakába, és magához szorította a forró testet.

– Csak nem téged is kényszerítettek, hogy olyanokkal feküdj le, akiket a hátad közepére se kívántál? – Ashlyn a férfi fekete szemeibe nézett, keze simogatva kalandozott a testén.

– Nem – mondta Greg, felkönyökölt, zavartan pislogott.

– Azt mondtad, most először… – Ashlyn elharapta mondata végét, megértette mire célzott a férfi.

– Nem tudom te, hogy vagy vele – Greg lassan kihúzódott a nőből –, de én megszomjaztam – apró csókokkal végighaladt Ashlyn vállán, ahogy lecsúszott a testéről –, megéheztem. – Ülésbe fordult az ágy szélén, felvette tréning nadrágját.

– Huh – szakadt fel elfojtva a nőből, ahogy meglátta a férfi hátán a vörös barázdákat. Még csak fel sem szisszent egyszer sem, így nem is gondolta, hogy ennyire durván kicsikarta.

– Meleg szendvics? – kérdezte mosolyogva a válla felett Greg, aztán elindult kifelé. – Forró tea?

– Igen, kérek. – Ashlyn is magára kapkodta a ruháit. – Greg! – szólt utána, de már hiába. Beharapta ajkát, követte a férfit a konyhába. Greg már a hozzávalókat pakolgatta ki a hűtőből. Ashlyn a férfi mögé lépett, átkarolta, óvatosan bújt hozzá. Greg érezte a nő ajkát a bőrén, amitől jóleső bizsergés járta át.

– Ne haragudj – szívta a fogai között a levegőt a nő. – Miért nem szóltál?

– Miről? – Greg értetlenül vonta fel a szemöldökét, szembefordult Ashlynnel.

– Nem akartam fájdalmat okozni – arcát a férfi mellkasához nyomta –, csak annyira jó volt.

– Mivel okoztál volna fájdalmat, Ash? – kérdezte zavart mosollyal Greg, hátrébb hajolt, hogy lássa a nő arcát. Ashlyn döbbenten pislogott fel rá.

– A hátad… – hebegte a lány. – Kicsikartam – vallotta be. Elkezdte alsó ajkát tépni a fogával, várta a férfi reakcióját.

– Elég nagy a fájdalomküszöböm – motyogta Greg, megköszörülte a torkát. – Annyira nem vészes tán – mosolygott zavartan.

– Te érzed – rántott a vállán Ashlyn. – Nekem, úgy látni…

– Ha nem érzem – Greg homlokon csókolta a nőt, visszafordult a félbehagyott szendvicsekhez –, akkor nem is lehet olyan komoly. Igaz? – Ashlyn figyelte a férfi mozdulatait, mosolyát, ami nem volt őszinte. Tekintetük találkozott, Greg látta a lány szemében a kételyt. Nagy levegőt vett, derekát a konyhapultnak támasztotta.

– Nem érzem a fájdalmat – hadarta végül, és beharapta ajkát, kezeit összefonta teste előtt.

– Vagyis, nincs is fájdalomküszöböd. – A nő szavaira, aprókat bólogatva helyeselt.

– Ez egy genetikai betegség – fújta Greg. – Veleszületett fájdalomérzéketlenség. Így hívják.

– Nem érzed a hőt sem? – kérdezte Ashlyn, tekintete a pulton lévő hőmérőre siklott.

– Nem, azt sem – ingatta a fejét Greg.

A nő a könnyeivel küzdve harapdálta az ajkát.

– Én – tanácstalanul lendítette a kezeit –, őszintén sikítottam. – mondta, próbálta nem vádlón megfogalmazni a gondolatait. – Akkor te az előbb, semmit nem is éreztél?

– Dehogynem! – vágta rá Greg. – A fájdalmat, nem érzem. Az érintést, a simogatást, azt igen – magyarázta. A nő kezéért nyúlt, tenyerét az arcához fogta.

– Éreztem, mindent. – Ashlyn, gyanakvón ráncolta a szemöldökét, mire Greg elmosolyodott. – Na, jó! Azt nem éreztem, hogy kicsikartad a hátam – hadarta. Ashlyn is elmosolyodott.

– És, ha nem jelent, túl nagy gondot – Greg a nő felé hajolt, arcát a tenyerébe vette –, még akarom is érezni – ajkát végighúzta a lányén –, ha lehet.