LELKI CSAVARGÓ - Prológus

Eric Visser McCoy a laptop képernyőjével szemezett. Most a levegővétel is nehezen ment neki.

Ilyen hát, ha az embert nyomasztja a lelkiismerete. – gondolta.

Ő pedig, az évek alatt nem kevés okot szedett össze, hogy így érezze magát. Oldalra pillantott a laptop mellé szórt pár fényképre. Raquel mosolygott vissza rá, mintha soha nem bántotta volna és soha nem haragudott volna rá a nő. Pedig bántotta. Sőt! Csak ő tudta, hogy tulajdonképpen ő okoztam a halálát is. Elevenen élt benne annak a szörnyű éjszakának az emléke. Vagyis inkább csak villanások, és érzések…

… Alig bírta nyitva tartani a szemét, nehéz volt a szemhéja. Imbolygott a feje, piszok nehéz volt egyenesen tartania. A kocsi ablakának támasztotta. Vagyis inkább belecsapódott. Nem egészen tudta kontrollálni, irányítani a mozdulatait. Részeg volt. A még beszámítható haverok hívták Eric élettársát, hogy jöjjön érte. Raquel pedig, úgy ahogy éppen érte a telefonhívás, mindent hátra hagyva beszállt a kocsiba, és ment. Pántos póló volt rajta, hihetetlenül rövid szárú farmer short. A kusza kontyba csavart melíros szőke tincseivel, a szülés után is hibátlan alakjával nagyon szexis volt. Erre viszont Eric határozottan emlékezett, mert legszívesebben ott nyomban rámászott volna. Látta a nőn, hogy dühös. Raquel ennek ellenére csak mélyeket sóhajtozott, a többieknek sűrűn megköszönte, hogy betuszkolták Ericet a kocsiba. Az úton hazafelé értetlen motyogással bókolt neki a férfi, de ő láthatóan ezt most nem díjazta. Eric pedig az elfogyasztott alkohol ellenére is harcképesnek érezte magát. Vigyorogva simította végig a nő arcát, karját. Raquel lesöpörte magáról Eric kezét, ami rongyként esett a férfi ölébe. Eric érezte, hogy feszült az ágyéka, keményedett, öklét rányomta a nadrágon keresztül.

– Hagyj békén! – fújta dühösen Raquel – Vezetek!

Eric motyogott, bár maga sem tudta mit. Idétlenül vigyorgott az orra alatt. Mást akart, de ez az egy valahogy magától jött. A vigyorgás. Újra bepróbálkozott. A nő combjára ejtette a kezeit, a tenyerét a lába közéig tolta. A hihetetlenül rövid szárán hamar betaláltak az ujjai. Raquel elütötte a férfi kezét, megemelte a hangját.

– Maradj már nyugton! Mondtam, hogy vezetek! – ordított rá Raquel. Olyan erővel lökte el Eric kezét, hogy a férfi beverte az ajtóba. A visszautasítás, csak olaj volt a tűzre. Raquel élete szerelme volt, gyermeke anyja, és ő kívánta. Most, azonnal! Eric ellökte magát az ablaktól, s esetlenül irányította a nő felé, tehetetlenül dülöngélő felsőtestét. Átkarolta Raquel vállát, mire a nő visítva próbálta ellökni magától.

– Menj a francba! – A hangja késként hatolt a férfi fülébe. Eric elkapta Raquel álkapcsát, maga felé fordította a fejét. A kocsi beinogott. Valami éles fény töltötte be az utasteret, erős rántás kibillentette Ericet amúgy is instabil egyensúlyából. Csókolni akart, ehelyett megharapta a nő ajkát, aztán nekiesett a műszerfalnak. Raquel szilárdan az ülésbe maradt, mivel ő be volt kötve. Egy nyögés után a nő meredt tekintettel nézett a semmibe. A légzsák az ülésbe nyomta Ericet is, de mivel épp párja felé fordult, ebben a helyzetben maradt, és láthatta, ahogy kibuggyant a vér a nő száján. Újabb erős fény, amit egy hatalmas robbanás kísért. Forró levegő csapta meg Eric arcát, és millió szúrást érzett. Ordítozást hallott, csapkodták a kocsiajtót mellette.

Mikor újra a tudatára ébredt, nagyon világos volt, az arcát nedvesnek érezte, és neonlámpák szaladtak a szeme előtt. Hunyorogva pislogott, aztán újra filmszakadás.

Ki tudja mennyi idő után megint eszmélt, fájt neki a fény is. Árnyakat látott maga körül elsuhanni. Valami belelógott a látóterébe a homlokánál, amikor forgatta a tekintetét. Szét akart nézni, hol lehet. Lebegő érzés volt, bár a lábait ólomsúlyosnak érezte. Mintha le lettek volna kötözve…

… Most nézett az egészalakos tükörbe, ami az íróasztal mellett volt a falnál, egy vonalban a kerekesszékével. Úgy fordította a fejét, hogy arcának csak az éppen maradt felét lássa. A jobboldalon nyomot hagytak a másik kocsiból becsapódó lángok. Összehúzta a bőrt a szemöldöke felett, a szeme sarkában, halántékán és valamivel lentebb. A szeme megmaradt, bár ezen az oldalon keskenyebbre húzódott. Felsőtestén a tetoválásai egy része kivehetetlen foltokká forrtak össze.

Ez lett belőle.

Mély levegőt vett, kigördítette magát az asztal mögül a neki készített állványzathoz. Nővére fia hegesztette az ő instrukciói alapján, hogy megtartsa az erőnlétét. Nem volt számára szokatlan a mindennapi mozgás. A baleset előtt is megtette, csak más céllal. Most a mozgásképessége volt a tét. Kicsit nyújtóznia kellett, hogy elérje, aztán a megszokott egyenletes ritmusában megcsinálta a szokásos adag felhúzódzkodást.