LELKI CSAVARGÓ - 1

A laptopon a régebbi fényképeket nézegette. Akkor még élvezte az életet, nagykanállal ette. Részegre itta magát a haverokkal, aztán végighallgathatták a barátok Raquellel töltött hangos együttlétüket. Eszébe jutott, ahogy megismerte őt, amikor a tetováló szalonban a nő felvarrta rá a féloldalas maori-motívumot. Aztán pár nap múlva Raquel jelent meg nála tetováltatni. Egy jó bulinak indult, hogy egészen kicsi, egyforma motívumot csináltak egymásnak az újbóli találkozás emlékezetessé tételére…

Bezárta a mappát, aztán a neten kezdett el szörfölni. Véletlenül talált rá a közösségi oldalra, ahol - csak úgy - elkezdett nézelődni. Sablonok, és teljesen egyedi módon megszerkesztett oldalak között lavírozott. Olvasgatta a profilok üzenő falait, kattingatott a menüpontok között. Benn találta magát a játék oldalon. Több fajta sorakozott egymás mellett, felett, sakktábla szerűen, beterítve a képernyőt. Taktikai játékok, társas játékok, online stratégiai. Hosszan nézte a felhozatalt, aztán döntött. Belépett az Amőbára. Mivel nem volt regisztrálva a közösségi oldalra, egy számot kapott Vendég megnevezéssel. Végiggörgette a felsorolt neveket. Találomra választott ellenfelet és kihívta. Nem nézte az órát mennyi időt töltött így az éjszakába nyúlva. Nem beszélt, csak játszott. Ha kérdeztek tőle, ő kurtán válaszolt.

„Te férfi, vagy nő vagy?” – kérdezték tőle általában a második játszma közben, mivel csak a regisztrált tagok nemét mutatta a játék, a „Vendégek”-ét nem.

„Férfi.”

„Van valakid?” – általában ez volt a következő kérdés, ha nő volt az ellenfél. Ha férfi volt, rendszerint a játszma végén elköszönt. A sokadik csatán túl már rutinosabb lett. Vagy neki kellett irányítania a beszélgetést, vagy simán azt mondania, amit olvasni akart a játékostárs.

Egy 34 éves nőt hívott ki, aki Udi felhasználó néven futott, s még a sokadik ütközet után sem kérdezte meg tőle a „rutinkérdést”. Eric viszont hosszas gondolkodás után, a maga köré emelt falból levett egy téglát, és ő volt, aki kérdezett.

„Milyen név ez az Udi? Mit takar?”

„ ☺ Utálom a nevemet! Ez csak egy része.”

„Értem.”

Semmi fontos, vagy bármilyen lényegre törő nem hangzott el közöttük, mégis Eric azon kapta magát, hogy néha el-elmosolyodott, ahogy olvasta, amiket a nő írt. Megdöbbenve tapasztalta, hogy már hajnal kettő is elmúlt, úgy rohant az idő az ismeretlen társaságában.

„Neked nem kell holnap korán kelned?” – kérdezte óvatosan, mert igazából nem elköszönni akart. Sok keserves és gyötrelmesen átvergődött éjszaka után végre el tudott lazulni pár óráig.

„Le akarsz rázni?”

„NEM!” – pötyögte azonnal csupa nagybetűvel, hogy hangsúlyt adjon a véleményének.

„ ☺ ”

„Csak nem akartalak feltartani, vagy valami ilyesmi.”

„Nem tartasz fel. Nem szoktam sokat aludni. Éjjeli bagoly vagyok ☺ ”

„Értem”

„De ha neked menned kell, semmi baj! Engedlek!”

Eric arcán újra halvány szórakozott mosoly jelent meg. Az a csibészes, mikor csípőből visszavágott bárkinek.

„Le akarsz rázni?” – ismételte meg a nő szavait.

„Te kérdeztél előbb!” – jött azonnal a válasz. Egy pillanatra felszaladt a szemöldöke, s előtört belőle az egykori szócsaták hangulata. Egyre jobban bebizonyosodott, hogy az ismeretlen hölgy személyében emberére talált, s a kihívás pedig csak még jobban vitte tovább az ismerkedés felé.

„Én is éjjeli bagoly vagyok. ☺ Nem kell korán kelnem.”

„Én majd csak úgy félhét felé kelek. Reggel készítem a lányomat a suliba.”

Eric mellkasában egy pillanatra megállt a levegő, ujjai a billentyűzet felett várakoztak, hogy összeszedje a gondolatait. Nem tudta mit tegyen. Ott volt akaratlanul a „rutinkérdés”, de nem akarta feltenni, nem akart sablonos lenni.

Végül egy mély sóhajjal írni kezdett:

„Nem akarok beletenyerelni semmibe.”

„Nem tenyerelsz bele semmibe.”

„Nem áll szándékomban kikezdeni veled, vagy ilyesmi.”

„Én sem pasit keresek, nyugi! Van férjem.” – jött gyorsan az újabb információ, ami azért pár másodpercig letaglózta a fiatalembert.

„Nem zavarja, hogy te… itt… ennyi ideig… ???”

„Néha szokott érte morogni, de semmi több! Nem igazán érdekli.”

Eric kissé lefagyva olvasta a sorokat, egy ideig egyikük sem írt.

„Meg igazából engem sem.” – jött az újabb nyers vallomás.

Eric visszazökkent a fájdalmas valóságába. Rengeteg gondolat tódult a fejébe. Ott van egymás mellett két ember! Egy család, hiszen írta, hogy van egy lányuk is. Ők még ott vannak egymásnak! Nem is tudják, milyen szerencsések!

Mélyre szívta a levegőt, ujjai gyorsan jártak a laptop billentyűzetén.

„Most elköszönök. Szia!”

„Oké! Jó éjt! Szia!”