Rathos - S K O R P I O
Skorpió vagyok, sárból, vérből születtem
A fájdalom az, mi életben tart szüntelen
Egy síron nyíló virág, a szenvedés rózsája
Ki akkor is él, ha a világnak ütött az órája
Skorpió vagyok, testemben végzetes a méreg
S, láthatod a csodát, hogy én mégis élek
Mert nekem nem árthat, mi másnak halálos
Így lesz a skorpió gyűlölt és magányos
Skorpió vagyok, a kínok bíbor angyala
Ki védtelen testét fekete páncéllal takarja
Pedig ott ver benne is gyengéd, érző szíve
Csak eltakarja azt a páncél sötét színe
Skorpió vagyok, a néma halál maga
Kinek végtelen sivatag, pusztulás otthona
S szép szobor benne a gyötrelem sziklája
Szürke, vérző, vad tövis a szeretet virága
Skorpió vagyok, másoknak végzete
Eme állatra pillantva mond vajon érzed-e
Hogy szeretni tudnád? Őszintén szeretni!
Hogy képes lenne érted páncélját levetni!
Skorpió vagyok, csak szív, páncél, méreg
Nekem ezt adta a sors, ezt szánta az élet
Szeretni vágyok, s mindent elfeledni
De egy skorpiót vajon lehet-e szeretni?
Skorpió vagyok, az Ég rémesnek teremtett
Hogy ne érjen el, csak a színtiszta szeretet
Ez az egy, mit megőrzök magamban
Ártó szándék, hazugság a páncélról lepattan
Skorpió vagyok, elpusztíthatatlan
Ha tehetném halálra sebezném magam
De megvéd a páncél, nem fog a méreg
Így marad a legnagyobb büntetés az Élet!
Volt egy közösségi oldal, amiről akár regényt is lehetett volna írni. Olyan volt mint egy Mini világ.
Az érzelmek és a kapcsolatok minden formája megtalálható volt. Ellenségek, gáncsoskodás, születtek barátságok, szerelmek, volt irigység, féltékenység, és őszinte baráti támogatás, lelki segítség...
Én is szereztem itt sok-sok tapasztalatot jellemekről, viselkedési formákról, reakciókról, embereket ismertem meg és születtek még most is tartó barátságok.
Az Online világ lehetőséget ad az anonimitásra. Itt is sokan éltek vele. Volt akit támadtak miatta és volt akik hazugnak és képmutatónak tartották az olyan személyt aki élt is az anonimitás lehetőségével.
Én személy szerint nem törtem pálcát felettük, mert szerintem valakit nem az anyakönyvezett nevétől ismersz meg. Az a véleményem, ha beszélgetsz vele... bármiről... akkor az ilyen beszélgetések alatt a lelkét ismered meg. Sokan vannak akik csak a névtelenség függönye mögé bújva tudnak őszintén megnyilni.
Rathos.
Nem tudtam a "valódi" nevét, soha nem láttam, hogyan nézhetett ki. Nem volt lényeges! Gyönyörű verseket írt! A megélt érzésekről beszélgttünk, amik érződtek is minden egyes versén. Ő is skorpio volt. Ezt a versét pedig a lelkemhez annyira közelállónak éreztem, hogy belém égtek a sorai.
Az oldal megszünt... és úgymond kikerültünk egymás látószögéből.
Sokszor eszembe volt a vers, mondogattam magamban, voltak helyzetek amikor ezek a sosrok húztak ki a gödörből. Aztán gondoltam egyet, és beírtam a keresőbe a kezdő sorait... ÉS MEGTALÁLTAM! Őt magát ugyan még nem... de a számomra legkedvesebb versét, IGEN!
Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem annyira, amennyire ezt Ő megengedte.